Némiképp szabadkoznom kell, bár érzem, tudom, nem nehezteltek ránk, hogy ennyire lassúak vagyunk a lakásunk szépítésében. Mégis magyarázkodnék egy kicsit.
Nemrégiben, november közepén állítottuk össze a tennivalók listáját, és azt reméltük, hogy karácsonyra látványos változásokat tudunk majd bemutatni nektek. Nem sikerült.
Néhány dologgal azért haladtunk, ezeket bőszen ki is húztuk a listáról:
- megcsináltuk a redőnytokok szigetelését
- felszámoltunk jó pár banános dobozt (könyvadomány egyetemnek, ruhaadomány bábkészítő barátnőmnek)
- nagy erőkkel zajlik a fonalfeldolgozás, azaz fogy a fonal, készül a kötött gyapjútakaró
- nekiálltunk a képfalnak a nappaliban
Mindeközben az elmúlt jó pár hónapban újra és újra átpakoltuk a nappalit és a dolgozószobát. Úgy nyolvanháromszor történhetett meg, mióta itt lakunk.
Az igazán nagy dobás, a kárpitozás és a szőnyegtisztítás, amit úgy vártunk, karácsonyra nem lett meg, de valahogy azért kibírtuk ezt a plusz 2 hetet... Úgy negyed órával csúszhattunk le. Novák Csaba kárpitos, várta a hívásunkat, hogy egyeztessünk egy ünnepek előtti áthúzásról, azonban valaki beelőzött, így már nem fértünk bele az idejébe az ünnepek előtt. Ilyenek a jó mesterek, a küszöbükön kell aludni...
Azóta a pihenőágyunk (amitől egyszer már majdnem megváltunk, de mégsem) elutazott Budafokra, egy komoly megújulásra. Családból örökölt darab, ami úgy 30 éve volt utoljára kárpitozva. Kiválasztottuk hozzá szövetet is, erről később még szó lesz.
Ma várjuk vissza és hamarosan megmutatjuk, milyen lett! Addig is nézzük, hogyan készítették elő a mesterek a nagy változásra.
A munka első fázisában szétkapták, ízekre szedték a bútort.
Komoly műtétre van ugyanis szüksége: meg kell erősíteni a szerkezetét, a lábakat, kicserélni a rugókat, és gyakorlatilag újraépíteni a matrac részt.
A bontás sok esetben gyors munka, nem így a kárpitosnak. Rendkívül odafigyelve kell elvégeznie ezt a munkafázist, kímélve a fát, hiszen ahhoz rögzíti majd az újabb anyagokat, végül az új kárpitot.
Ilyenkor nem csak a különböző – egykor még szép és friss színű – textil, hanem az egymásra rakódott időrétegeket is felfejtik szépen. A szövet, tömőanyag (esetünkben vatta), lószőr és zsákszövet rétegek alól a legkülönfélébb tárgyak is előkerülnek.
Ugye, nektek is beugrik a matracba varrt erszény, ezüst és hasonlók? Csabáéknak egész gyűjteményük van már, ha nem is ezüstből, de apró kis tárgyakból, amelyek a bontások alkalmával előkerültek: régi pénzérmék, zseton, kétforintosok, olló, fésű, zseblámpa is előkerülhet egy-egy bútorból, aminek a tulajdonosok aztán nagyon örülnek. Ezeket persze nem bevarrták, csak valahogy eltűntek a redők között...
A mi matracunk annyiban volt "különleges", hogy nálunk kivételesen nem az egykori tulajdonos felejtett benne valamit, hanem a kárpitos. Így lettünk egy remek antik colstok boldog tulajdonosai.
A számos réteg aprólékos lebontásával megszabadították a sezlont minden elöregedett textiltől. Maradtak a rugók és a fa. A rugók bonyolultan és gondosan kötött rendszerét is föl kellett fejteni, sajnos ezeket is cserélni kell. Maradt maga a lecsupaszított és így szinte jelentéktelenné szegényített fakeret, amit szintén megerősítettek, a lábakkal együtt.
Amit mi itt néhány perc alatt végigpörgettünk szövegben és képekben, az a kárpitos mesternek 1 izmos munkanapjába tellett. Innen indult a következő, még izgalmasabb fázis...
Folytatjuk!
