Gondolkodtatok már, miért fogalmazunk úgy, amikor befejezünk egy lakásfelújít, hogy elkészült? Hiszen a felújítással a feladat feléig jutunk csak. Ezzel persze senkit nem megrémiszteni akarok, de valójában a beköltözéstől átlagosan 1 évet szoktak számolni, hogy tényleg minden a helyére kerüljön, és belakjuk az új teret, lakájosra, kedvünk szerint.
Ebben a szellemben tehát mindössze csak azt újságolhatnám el, hogy milyen a félkész állapot, de éppen elég nagy öröm eddig eljutni, azt mindnyájan tudjuk.*
A felújítás menetéről több fázisban már beszámoltam, ezeket fellapozhatjátok a kontraszt kedvéért. Így újra láthatjátok, miként épült fel fejben, majd materiálisan is ez a folyamat.
A lakás központi tere – amely, tulajdonképpen A tér – az előszoba-konyha-nappali összenyitásából keletkezett, így kellőképpen hangulatos és világos is lett.
A központi elem pedig a csinos oszlop – talán emlékeztek, strangeltüntető –, amit azóta is nagyon szeretek. Egy picit térelválaszt, emellett még tároló funkciója is van. A nagy fülke hangulatvilágít is, afféle előszobai fény este.
A másik kedvencem, a vakolat is nagyon szépen mutat, ami az eredeti csontszín helyett hófehér festést kapott .
A fürdőről, wc-ről, valamint a kisebb szobákról egyelőre bénább fotók készültek, de szerepelnek még eleget! A költözéssel, asztalosmunkákkal, pótburkolással és bútor redizájnnal folytatódik majd hamarosan a sorozat!
* Szerencsére a cikkírás fáziskésésben van, tehát a helyzet azért már jóval megnyugtatóbb.
