img_20181210_114713.jpg

A projekt rögtön azzal indult, hogy faképnél hagytak a kivitelezők. Pontosabban fel se bukkantak...
Az első megtekintés után, tavaly júliusban, elhívtam egy jó barátom, aki nagy építkezések műszaki vezetője, megnéztük a lakást együtt is, kiszámoltuk a költségeket és összeszedett nekem egy csapatot azzal, hogy augusztusban indulhat is a felújítás. Ezután jött az adásvétel, nem mondható, hogy nem gondoltam át alaposan. Csakhogy a csapat bemondta az unalmast. Ott álltam a nyár közepén ember nélkül. Őszre odáig jutottam, hogy eladom és feladom, amikor is összefutottam egy régi baráttal, aki felújításokat koordinál. Vele kezdtünk bele a munkába október elején. Innentől kezdve az egész folyamaban mindvégig a rosszabbik forgatókönyv érvényesült mindenben. Olyannyira, hogy akár adhatnám is ugyanezt a címet az összes többi fejezetnek: a kivitelezés gyötrelmei.

Nagyon szeretem az építkezéseken a pusztítást, mert az újjáépítés csak ilyen módon lehetséges. No, itt is elérkezett a rombolás napja. Okozott némi izgalmat, hogy aznap reggel a kőműves telefonált, és a következőt kérdezte: "Akkor kiüthetjük a falat?" "Persze! Miért?" – kérdeztem rá. "Háát, hogy nem lesz-e baj." Na, erre mit lépnétek? Felhívtam Hülber Attilát, akivel a korábbi terepszemle után már jól átbeszéltük a kérdést, és ismét megnyugtatott, hogy hajrá.  Én is megnyugtattam a kőművest.

Kikapták a konyhafalat, a fülke falának is mennie kellett. Ebben a fázisban még minden tökéletes volt, lendületben voltunk és baromi jól haladtunk. Két rossz döntést hoztam, ami a továbbiakban igazán visszavetette a munkát: pályáztam egy energetikai hiteltámogatásra, és nem vártam ki a jól kipróbált embereimet, hanem S*bán Zoltánt, a világ legdilettánsabb víz- és gázszerelőjét kértem fel munkára, azt hittem, így gyorsabbak leszünk. Hát nem lettünk! Vele szerződött felek voltunk, nem rúghattam ki, vagy ugrik a sokszereplős pályázat is. A bajom elsősorban az volt, hogy megbízhatatlan volt az ígéreteiben, folyton rohant és sok hibát ejtett, amelyeket állandóan javíttatni kellett, így a többiek munkáját is rohadtul visszavetette. 
A pályázat annyiban volt szívás, hogy 3 hónap helyett 7(!) hónap alatt bírálták el. Ezt nem is ragozom, mert utólag is felrobbanok attól a töketlenségtől, amibe beleláttam pályázat címszó alatt, nem utolsó sorban pedig elszenvedője lettem.

Az építkezést illetően az év végére elkészült a villanyszerelés (erről majd inkább a lámpák kapcsán mesélek), a víz és a fűtés részben a falakban volt, zajlottak az engedélyeztetési folyamatok (pl. kémény), és megérkeztek az anyagok, úh. tudtunk próbákat felkenni és mintákat készíteni. 

Sík jégen becsúszkáltunk a több mázsás vakolat szállítmánnyal – ehhez öltönyös járókelőtől a hajléktalanig mindenkit be kellett vonni a dologba, aki csak arra járt. Felkerültek a festékpróbák, és más anyagpróbák is készültek, hogy év elején mindjárt falra is kerüljön minden! A festéssel folytatom!

Babarczy Veronika