Legutóbb már felvillantak izgalmas részletek a felújításból, végre megjelentek a színek.
A festés előtt azonban hátra volt még egy nélkülözhetetlenül fontos munkafázis. Ahhoz, hogy szép egyenletes aljzatot kapjunk, muszáj volt kiegyenlítenünk a felületet. A burkolatot illetően a terv szalagparketta volt, erről később mesélek. Pontosan ki kellett számolnunk, hogy mennyi lehet az aljzatkiegyenlítés rétegmagassága, hisz adottak voltak az ajtók, küszöbök, plusz maga a parketta is, amit a szigeteléssel együtt számoltunk.
Az aljzatkiegyenlítővel rendkívül könnyen és gyorsan tudtak dolgozni, pillanatok alatt elkészült az egész lakás. A munkafolyamat pedig olyan szép volt, hogy nem álltam meg lírai fotók készítése nélkül. Nem túlzok, ha azt mondom, a felújítás legszebb pillanatai közül valók!
A téli időzítés nem kedvez a felújításoknak, de ezzel sem volt gond. Fagypont fölött voltunk, úh. szépen és gyorsan ki tudott száradni, aztán fűtöttünk, hogy rásegítsünk. Páraszint mérővel szokták megnézni, hogy burkolható-e már, ez a biztos. Különleges hatású volt a felület, amikor készült.
Amikor alaposan kiszáradt az aljzat, folytattuk. Nem volt rövid folyamat, mert ilyenkor nagyon nehéz szellőztetni, amikor kint is hideg és párás a levegő, továbbá a fűtés is problémás. De ez a pillanat is elérkezett. És olyan jó belegondolni, hogy rég el is múlt!
Amit szintén izgalommal vártam az a vakolás volt, a nappli falára. Nagyon szerettem volna világos és izgalmas falakat az új, konyhával egybenyitott nappaliban. És valamiképpen jelezni a helyiségek hangulatát, láthatatlan határait, így egybenyitva is. Az oszlop, amit a fenti fotón is láttok, ugyan még nem a szép változatában, jelzi az előszoba, konyha terét, lazán elválasztva a kettőt egymástól.. A nappali falára azonban még hiányzott nekem valami, a felülettel is játszani akartam, azzal együtt, hogy egyébként pontosan tudtam, mi kerül majd oda. Amint a tervekben korábban ti is láttátok.
Arról már írtam, hogy előzetesen készítettünk próbamintákat is egy gipszkarton táblára. Az ötletet egyébként a Tövis utcai templom adta, ami még húszéves koromban ihletett meg., Olyannnyira, hogy onnan jött a vakolatminta ötlete. Az LB Knauf vakolatát használtuk. Nem, nem tartok tőle, hogy poros és nehezen takarítható lesz!
Igaz, annyiban módosítottam rajta, hogy nálam nincs átlós csíkozás és az egyes mezők négyzetes formában illeszkednek egymáshoz. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a folyamat is szemgyönyörködtető volt. Készült is fotó tömegével.
A frissen elkészült fal egy csoda volt számomra!
Egyáltalán nem tudott kizökkenteni, amikor a később érkező mesterek némelyike elsütötte a poént, hogy „Csókolom, hát itt meg leesett a csempe?”
A vakolat alapszíne a száradás után egy gyönyörű csontszín volt. Nagyon gondolkoztam is, mitévő legyek, de végül maradt az eredeti elképzelés és fehér festéket kapott. A következő fejezet most már a festésé lesz!
Szöveg és fotók: Babarczy Veronika
Alább egy kis ízelítő (telefonnal, bocs), hogyan is készült a minta:
