Elkészültünk a kredenccel, megkapta a végleges (talán meglepő) színét, és az utolsó simításokat is sikerült majdnem maradéktalanul elvégezni rajta.
Miután végignéztétek a rengeteg melót – az előkészítést és az alapozást – a sorozat befejező részéhez érkeztünk. Végre!
Reméljük, mindenkit kellőképpen elijesztettünk, és látva, tanulva, jól meggondoljátok majd, milyen bútornak is álltok neki. De ha mérlegeltétek és megvan a döntés, akkor hajrá. Mert aztán elég büszke rá az ember, ha megküzdötte.
Mi is eljutottunk a végére, és elég vad lett a végeredmény. Íme:
Mesélek egy kicsit erről fináléról.
Volt egy nagyon komoly döccenés, amikor úgy tűnt, a teljes eddigi munka kárba vész. Ugyanis az első réteg piros csíkos lett. Egyszerű Trinát festékről van szó, amit a színe miatt választottam. Klasszikus piros, mint a játékautók. De sajnos nem írják rá, hogy gyakran higítást igényel. A sűrű, krémes festékről a laikus nem gondolja azonnal, hogy éppen csak egy csepp lakkbenzin kell hozzá, és már jó is.
Így sajnos lefestettem a teljes bútort, és a felületeken meglátszottak az ecset csíkjai. A második körben – 4 különböző festői iskolából összerakva – már ügyesebb voltam. Először is higítottam a cuccot (egy kis dobozhoz egy mokkáskanál lakkbenzin se kell), azután a korábbira csíkokra merőlegesen húztam az ecsetet. Láss csodát, a festék szépen terült és irgalmasan eltüntette a korábbi csíkokat.
Szerencsére még kifogtuk a jó időt, és gyönyörűen meg is száradt kint.
Nem mondom, amikor bevittük, kellett egy kis idő, hogy megszokjuk, radikális volt a változás. De éppen ilyen vidámnak képzeltük el, amikor a színt kiválasztottuk, Emlékeztek? Ilyen volt.
És ilyen lett:
Hátra volt még a dekorálás. A fekete-fehér konyha miatt adta magát a szín.
Nagyon szépek a gombjai, amiket nem akartam teljesen eltakarni, ezért csak kevés festés került rájuk.
A zárcímkék nem voltak különösen szépek, ezeket befestettem. Lakkfilcet és ecsetet használtam.
A zsanírokkal még nem vagyok teljesen elégedett, újrafestem majd őket maszkolva (azaz ragasztó szalaggal megjelölve a csík mezőjét, amit száradás után lehet finoman leszedni), de valami ilyesmi lesz az eredmény, csak szebb.
Itt csak ecsetet tudtam használni, de nem vagyok elég rutinos.
Ilyen lett, vidám lett. Amikor a konyhát tervezgettem, valami ilyesmi vagány berendezésre gondoltam. Lassan összeáll a mi saját változatunk. Mit szóltok hozzá?
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
Előzmények:
Kegyenc kredenc
Kicsit még zöld, de a miénk
