A konyha és a fürdőszoba után a legfontosabb egy új lakásban, hogy lehessen benne kényelmesen aludni. Sőt, a szükségleti sorrend akár fordított is lehet, és a jó alvással kezdődik. De ezt döntse el mindenki maga.
Nálunk az utóbbi fontos helyen van. A tervezéskor és a költözéskor is a hálószoba volt az, amin nem kellett sokat gondolkoznunk. Igaz, némileg átrendeztük a korábbi elképzelésekhez képest. Az ágy adott volt, a bútorokat pedig a lakással együtt kaptuk. Sőt, inkább úgy fogalmaznék (lakást árulók figyelem!), hogy amiatt a szekrény miatt néztem meg a hirdetést, ami most a hálószobánkban van.
A további részletek előtt tudnotok kell, hogy ezeket az állapotokat magunk is félkésznek tekintjük. Nem azért mutatjuk be a helyiségeket, mert maximálisan elégedettek vagyunk velük, hanem azért, mert azt vállaltuk, hogy tudósítunk titeket egy lakásfelújítás folyamatáról. És legtöbb esetben a lakások nem készülnek el teljesen a beköltözésre, hanem több szakaszban alakul ki a vágyva vágyott szép állapot. Sokak szerint ez átlag 2 év. Majd kiderül! De mi sem térünk el a nagy átlagtól, komótosan haladunk*.
Emlékeztek? Két kérdést tettetek fel annak idején: 1. jó döntés-e, ha udvari frontra kerül a hálószoba? 2. és távol kerül a fürdőszobától?
Az elsőre a válasz 100%-os igen, nagyon jól döntöttünk, mert az udvar igazán csendes. A fürdőre vonatkozóan az alapszempont az volt, hogy a későn zuhanyozó nem zavarja a korán fekvőt. Ez most nagyon rendben van. Az is jó, hogy a dolgozó-nappali blokk egy tök jó egység. Viszont még szoknunk kell, hogy a szennyestartó a hálóban van, ahonnan a a konyhába kerül mosásra. Ezen a kérdésen azóta is el-elgondolkozom, és több jó kis új tervváltozat is eszembe jutott, de olyat még nem találtam, ami ne járna kompromisszummal. Most sem döntenék úgy, hogy feláldozom a konyhát vagy a kamrát, hogy legyen külön háztartási helyiség, vagy 2 fürdőszoba. Azaz ezt a kompromisszumot tudtuk a legkönnyebben megkötni, ami mellett végül döntöttünk.
Maga a hálószoba így nézett ki: teljesen üresen állt, és elég lehangoló képet mutatott.
Az öreg bútorokkal első körben annyi történt, hogy alaposan lemostam őket, és bekerültek a helyükre. Aztán restaurátor ismerősöm javaslatára jött a trisós vizes mosás, amitől a korábbi öreges szag eltűnt. De az igazán forradalmi lépés még hátra van, ez pedig a bútorszappan.
Életemben nem hallottam még róla, mindaddig, amíg meg nem kérdeztem az öreg szekrények ápolásáról Kálmán Attilát, aki a parkettánk felújítását is menedzselte. Kiderült, hogy bútorok belső tisztítására fejlesztették ki ezt az anyagot, ami nem csak tisztít, hanem ápolja is a gyakran kiszáradt fát.
Ez kell nekem! Az anyag hamarosan itt lesz, én kipakolom a szekrényekből mindazt, amit egyszer már gondosan összehajtogatva betettem, és nekiesek az újabb takarításnak. Nem csak a tisztaságérzet és az illat miatt, hanem azért is, mert egészen biztosan meghosszabbítom a szekrények élettartamát jó néhány évvel. Nem elhanyagolandó tény, hogy a takarításnál kiderült, 4 év híján 200(!) évesek. Megérdemlik a gondos ápolást.
Tudom, hogy ma a beépített szekrények és gardróbok divatjában fura dolog ilyen régimódi darabokért lelkesedni, és nem is praktikusak, stb. De amikor elkészültem velük, a polcokra, fiókokba papír került, és szép rendben a ruhák mind, olyan jó volt megcsodálni a művet.
A 200 éves készlet hiányzó éjjeliszekrényét egy másik öreg darabbal pótolták ki, ami kevésbé karakteres. Erre is vár egy kis átalakítás. A férjem angyala, akivel lomtalanításkor találkoztak, mindenesetre szépen mutat rajta.
A másik büszkeségem a roló, erről már meséltem. Azóta is ragyogóan működik, és jó ránézni reggel – a csíkos anyaga vidám hangulatot csempész a lakásba.
Muszáj megemlítenem az ágytakarót: Dédanyám szőtte régi vastag vászonlepedő, amire a férjem Nagymamája horgolta a csipkét. Megtalálta a helyét. Eddig ritkán használtuk, mert a korábbi kicsi hálószobában nem is mutatott igazán, ráadásul kényelmetlen volt felteríteni.
A berendezés, látjátok, elég egyszerű: két klasszikus ruhásszekrény, éjjeliszekrények, ágy, egy maradék Bonanza komód.
Az egyetlen szokatlan darab a fogas. Hogy kerül a hálóba? – kérdezhetnétek. Régóta szerettünk volna egy próbababát a ruháknak, de sajnos ebbe az új hálóba se férne be kényelmesen. Viszont praktikus, ha valahogy tárolni lehet a napi ruhákat. És lehetőleg szépen. Mivel nem akartunk plusz bútordarabot, és a moziszékek kifúrták a fogast az előszobából, gondoltunk egyet, és behoztuk szobainasnak. Egyelőre még eredeti állapotában van, de terveink vannak vele, amint a komóddal is. Ha elkészülnek, megnézhetitek, hogy sikerültek az átalakítások.
Babarczy Veronika
fotó: a Szerző
* A dolgot az is lassítja, hogy több tárgyunktól is megválunk, amelyeket itt találtunk és nem szeretnénk megtartani, vagy sokáig tartogattuk, de mára meggondoltuk magunkat. Ezeket folyamatosan árusítjuk. Akit érdekel, megtalálja őket: itt.
