Nem ígértünk gyors tempót, és (sajnos) ennek megfelelően is haladunk. De ne legyünk elégedetlenek!
Igaz, kis lépésekben, de mindenütt egyenletesen sikerült valamennyit haladni.
A konyha első fázisát már mutattuk. (Komolyabb továbblépés azóta nem történt, mert nem tudjuk eldönteni, maradjon-e a mostani bádogtetejű asztal – aminek jót tenne egy felújítás –, vagy legyen helyette egy kisebb konzolasztal. Igen, tudjuk! Megmosolyogtató "problémák"...) A hálószoba, a dolgozószoba is szépült, viszont ahol látványosabb változások vannak, az az előszoba.
Amikor először beléptünk ebbe a lakásba, nagyon tetszett a nagyvonalúan tágas helyiség, és el is határoztuk, hogy igyekszünk megőrizni így. Azt is fontosnak éreztük, hogy sajátos hangulata legyen, amely barátságos és vendégmarasztaló. (Az előszobák eme fontos küldetéséről írtunk már itt és itt.) Semmiképpen sem akartuk telezsúfolni mindennapi használati tárgyakkal. Éppen ezért tárhelyre is szükség van, ahova a kabátokat, a cipőket tesszük. No, meg ahol elrejtjük a szebbnél szebb mérőórákat.
Kapóra jöttek a korábbi hálószoba szekrényei, amiket én újítottam föl. Nyilván némi elfogultság is teszi, de megkedveltem őket, különösen a vízzöld szín miatt. Picit karcsúsítani kellett rajtuk, de beszabtuk őket a 35 cm-re, szélességben pedig centire pontosan jók. Táskák, sálak, cipők, sőt porszívó is helyet kapott a polcokon.
Eddig egy gyönyörű szecessziós fogas várta itt bizonytalan sorsát, balra a fehér falnak támasztva. Meg is telt vállfára aggatott kabátokkal, bevásárló és egyéb táskákkal. Praktikus lett volna ide, és egy szép darabról van szó (később látjátok majd), de valahogy csak nem került fel a falra. (Hozzáteszem, engem mindig zavart, hogy ezekből a gyönyörű fogasokból általában alig látni valamit, annyira tele vannak zsúfolva. Szimpatikusabb, ha csak annyi kabát van szem előtt, ami feltétlenül szükséges. Vagy semennyi, mert szekrénybe kerülnek.)
A férjem minden egyes vendégnek elmondta, hogy "ide egyszer majd moziszékek kerülnek", és "milyen praktikus volna egy lehajtható szék, például régi moziból, ami nem foglal sok helyet". Addig-addig, hogy aztán fogtam magam és utána néztem a dolognak. Kiderült, amit sejtettem, hogy egyrészt ritkaság, másrészt drága mulatság, ha az ember moziszéken akarja húzni a cipőjét.
Találtam egy nagyon kedves blogos történetet moziszék beszerzésről, és írtam is a Múltmentő blog szerzőjének, kérve a tanácsát a saját akcióhoz. Hamarosan megérkezett a válasz: régóta olvassa a Nem Art Decort, és szívesen átad kettőt a saját házimozi székeikből. Jaj, nagy volt a boldogság!
(A székek az egykori Debreceni Hajlítottbútor Gyárban készültek, és egy Somogy megyei faluban kis híján tűzifa sorsra jutottak.)
Fantasztikusan össze tudtunk szervezkedni, hogy egy olyan napon szállítsa hozzánk őket, amikor a ház ura távol van. Így volt idő mindent átrendezni. Mire hazatért a néhány napos útról, ez a látvány fogadta:
Sejtelmes esti hangulatban, nagy befőttes üvegekben világító mécsesekkel mindez még romantikusabb volt. Épp, mint egy régi moziban, előadás előtt...
Mindkettőnknek van gyerekkori moziélménye, ahol hasonló fapados székeken izgultunk és éltünk át sok-sok csodát, pici, vidéki művházakban. Sőt, moziban ismerkedtünk meg. Tehát semmiképpen sem maradhattunk moziszékek nélkül.
Visszahuppanva a lakásunk alakítgatásához, ettől még nincs kész az előszoba, az üres fehér fal alkotói felület. Az alaphangnem viszont már adott: a könnyed színekkel, és a kikapcsolódásra való asszociációval. (És éppen ezt az üres fehérséget fogjuk szépen átvarázsolni, amit a fotón láttok!)
Picit még mesélek: elkészültünk az ablaktisztítással, ami azért nagy dolog, mert minden egyes ablakra kb. 3-4 órát kellett szánni. A nappali hatalmas ablakát egy barátnőmmel ketten csináltuk meg ennyi idő alatt (pengézés, portalanítás, ragyogóra tisztítás). Vagy 40 doboztól megszabadultunk, ami hatalmas térélmény! A hálószobából is eltűntek a banános dobozok, meg minden más is, ami nem oda való, ott is tisztult a kép (ezt úgy kell elképzelni, hogy amióta itt lakunk, vagy 100 alkalommal mentünk le a pincébe, amint fokozatosan döntéseket hozunk bizonyos tárgyak nemkívánatos mivoltáról). Hatalmas reccsenéssel elszakadt a 100 éves rolónk, a javításáról hamarosan tudósítunk. A dolgozószobában már majdnem teljesen kész a könyvespolc – értsd könyvek leporolva, osztályozva, elrendezve –, a tetején szobanövényekkel. Időnként lendületesek és ügyesek vagyunk, máskor fáradtak és lassúak. Én még türelmetlen is. De idővel szépen, észrevétlen hazaérkeztünk.
