Ezt a meseházikót számtalanszor láttam már fotókon, de először találkoztam az enteriőrfotókkal. Mivel kívül-belül gyönyörű, gondoltam, megosztom veletek. A történetéről is kiderült pár dolog. Miközben a jelenlegi tulajdonosa, Caroline Holdaway, egy belsőépítészeti projekten dolgozott Cotswolds-ben, bérelt házban lakott a Windrush-völgyben, fotós élettársával. Mivel egyre inkább megkedvelték a környéket, elhatározták, hogy saját házat keresnek.
Két évvel később találták meg Mullions-t, egy apró, 1710-es parasztházikót egy faluban, a Coln-folyó völgyében. Máig megvannak a gazdasági épületek, hisz nemrég még állattartással foglalkoztak itt a korábbi tulajdonosok. Alig néhány évtizeddel ezelőtt a falusi iskola mindössze hat diákot oktatott, és a cseppnyi házikó akkor még egy anyának és öt gyermeknek adott otthont.
Tulajdonképpen Caroline korábban már látta házat, de csak kívülről, és akkor el is engedte amiatt, hogy nincs kertje, továbbá attól tartott, hogy sötét. A hosszú és fárasztó keresés után azonban úgy döntött, megnézik. A hely hangulata és a vártnál sokkal jobb fényviszonyok azonnal meggyőzték őket.
Gyorsan kiszabadították a belső teret, hagyva, hogy üres vászonná váljon a további terbezéshez. – Mindig a padlóval kezdem – magyarázza Caroline. Az East Endről egy ipari épületéből megvásárolt deszkákból készült az új burkolat. Ügyelt rá, hogy megváltoztassa a lerakás irányát a különböző helyiségekben, ahogyan ezt régen is tették, ezért most úgy néz ki, mintha a padló mindig is ott lett volna.
Radiátorokat is felszereltek, bár a nappali skandináv fatüzelésű kályhája annyira hatékony, hogy alig van szükség rájuk. "A kályha télen elengedhetetlen, itt ugyanis gyakori az áramszünet, ilyenkor az biztosítja a meleget, és végszükség esetén akár egy tojást is megsüthetünk rajta, ha úgy alakul."
A konyha apró, de tökéletes, megfelel az igényeknek. Főzni egy olajfűtésű Rayburn tűzhelyen főznek, amely egy kis alkóvban áll.
Az emeleten a korábbi avokádó színű fürdőszoba most fehér. A nagyobb hálószobában kivették az alacsony, modern mennyezetet. Az első, a tetőcsúcs megnyitására irányuló tervezési kérelmet elutasították, csak később találtak ehhez egy kiskaput. Most a hálószoba könnyű és tágas, visszaadva az épület eredeti hangulatát, a látszó gerendákkal.
Caroline a Sinclair Till szőnyegeit rendelte meg, a skandináv laposfonással készült darab a nappaliban különös kedvence. – 20 éve használom ezt a márkát. Két nagy kutyánk van, és a szőnyeg tökéletesen bírja. Diszkrét, ugyanakkor van méltósága, ezeket a szőnyegeket mindenhol használom. Az étkezőbe Ikea szőnyeget tettek, mert Lenny, az mentő kutya, aki még új a házban, folyton elcsúszott.
Az ebédlőasztal – lényegében durva felületű, afféle manó darab – tökéletesen elfér abban a sarokban, amit az ingatlanügynökök nagyvonalúan csak „étkezőnek” neveztek. A skandináv székeket számos helyről gyűjtötték össze, és mivel eredetileg nem voltak megfelelő magasságú étkezéshez, a kivitelező meghosszabbította a lábakat.
A házban helyet kapott a kerámia gyűjtemény is, amelyet a tulajdonosok készítettek vagy gyűjtögettek az évek során. Tányérok, tálak és kancsók, amelyek kiegészítik a jellegzetes zöld darabokat, amelyeket a dél-franciaországi Biot-ból szereztek.
Alacsony kőfalak, oszlopok, vasúti kerítések és a régi rózsa körülveszik az első kertet. – Kiváltság, hogy az apró zsebkendőnyi gyepünkről kitágul a tér és a csodálatos, hatalmas égboltot látjuk – mondja Caroline. – Nagyon izgatott vagyok minden alkalommal, amikor elindulok Londonból azzal a gondolattal, hogy ide érkezem. Ez egy nagyon barátságos és nagyon befogadó ház. Amikor tényleg leterheltek vagyunk a munkahelyen, még fontosabb itt lenni, olyan jólkat alszom itt, sötétben és teljes csendben. Ez a ház a részünkké vált, olyan, akár egy könnyű meleg takaró.
Babarczy Veronika
forrás: House&Garden
