Adott két kis lábakon álló varróláda – mindkettő fából készült, mindkettő ugyanabból a korból való(Mid Century, azaz 20. század közepi) retró kisbútor – formájuk, megjelenésük mégis teljesen különböző. Ezzel a két kisbútorrral tökéletesen érzékeltetni lehet, mennyire meghatározza egy-egy bútor formája, hogy milyen színt, díszítést kapjon.
1. Varrás, Itália
Az első varrósdoboz, mert, hogy varrósdobozok átalakításáról van szó, egy klasszikus, az online oldalakon gyakran felbukkanó, téglatest alakú tároló, egymás tetején eltolható, pántokkal összefogott rekeszekkel. Egyszerű, geometrikus formája miatt modern díszítést, színeket kívánt.
Ajándékba készült egy barátnőmnek, akivel több közös ponton találkozott az életünk, ilyen például az építészet, vagy az olasz kultúra szeretete. Az egyetemi évek alatt Olaszországban ismerkedtünk meg, ahol mindketten ösztöndíjjal tanultunk. Innen jött az ötlet, hogy Itália városai elevenedjenek meg körben, a doboz négy oldalán. Ha valaki számára festek, fontos, hogy tudjam, milyen stílust kedvel, milyen jellegű a tér, ahova a tárgy kerül, de az is természetes, hogy mindebben mégis visszaköszön a saját egyedi stílusom.
Itt letisztult, modern színekre volt szükség, mert tudtam, hogy minimalista jellegű térbe kerül majd a tárgy, így alapszínnek sötétszürkét és a lábakon, illetve a fogantyún fekete krétafestéket használtam. Az olasz városok sziluettjét egyedileg megszerkesztett és kivágatott stencillel festettem. Négy különböző színt használtam, amelyeket stencilecsettel, egymást fedő foltokban vittem fel.
2. Varrás, Ex-Jugoszlávia
A másik doboz egy viszonylag ritkán előforduló, különleges, íves vonalú, kecses lábakkal rendelkező, redőnyös kisbútor. Az alján olvasható felirat alapján Jugoszláviában készült, kis kutatás alapján kiderült, hogy szintén a 60-as évek környékén. Teljesen véletlenül bukkantam rá egy hirdetésben és bár nem varrok sokat, de cérnán kívül más apróságokat is kitűnően lehet tárolni benne.
A felújítás során először szétcsavaroztam a dobozt, a lábakat leszedtem, a váz íves alja ragasztva volt az oldallapokhoz, itt óvatosan szétfeszítettem és a redőnyt kiemeltem. A dobozt és a redőnyt türkizzöld krétafestékkel alapoztam, majd az egyik fogantyútól kezdve sávonként színátmenetesre festettem – az első sávot sötétebb kékkel, majd a türkizzölddel fokozatosan világosítva értem el ombre hatást, azaz finom színátmenetet. Ugyanígy tettem a túloldali fogantyútól kezdve is, viszont itt a színátmenetes sávot sötétebb árnyalattal fejeztem be.
A díszítést aranyozással folytattam, ehhez többszínű füstfólia pelyhet használtam. Az aranyozott felületet matt akril spray-lakkal zártam le, hogy a rákerülő festékréteg ne okozzon korróziót a fémfelületen, majd száradás után a madarak festésével folytattam. A madár mintához magamnak készítettem stencilt: az interneten talált grafikát kinyomtattam és fóliából sniccerrel vágtam ki a madarak kontúrját. Először két árnyalattal festettem a mintát, majd vékony ecsettel, kézzel kontúroztam a madarak “tollát”, végezetül összeszereltem a varródobozt. Így kerültek szárnyaló madarak és az óceán színei egy különleges retró darabra.
Varrni nem varrok többet azóta sem, de mindig gyorsan megtalálom a keresett kellékeket, és minden alkalommal nagyon jó érzés rápillantani erre a kis egyedi bútordarabra, amely nemesen szolgálja tovább a feladatát.
szöveg és fotó: Erényi Zsuzsi
