Kellett egy kis sikerélmény (konyha, előszoba), hogy visszatérjen a lendületünk és a lelkesedésünk.
Mi, itt a 21. században hajlamosak vagyunk megfelejtkezni a biológiai szükségleteinkről, különösen a pihenésről, és luxusnak tekintjük, ha megengedjük magunknak, hogy egy nagy meló után kifújjuk magunkat. Pedig, ahhoz, hogy örüljünk a jól végzett munkánknak, éppen erre van szükség. Nekünk mindenképpen kellett!
Viszont egy új lakás diktálja a tempót, és szeretnénk, mielőbb olyanná berendezni, ahogy megálmodtuk. Ebből aztán adódik némi feszkó, de megküzdünk vele. Ahogy a váratlan helyzetekkel is.
Történt ugyanis nemrég, hogy hatalmas reccsenéssel szétszakadt az öreg rolóvászon. Akkorát szólt, mint egy vitorla. Mivel nem volt időm foglalkozni vele, szégyenszemre lepedővel oldottam meg a függönyözést. És türelmetlenül vártam az angol csomagot... Enélkül nem lehetett orvosolni a kárt.
A mese ott kezdődik, hogy kis hazánkban (tudtommal) megszűnt a rolóvászon gyártás. És hiába működik még több ezer régi roló a régi házakban, utánpótlás nincs. (Ez itt nem Ausztria, kérem! Lehet alura cserélni, meg műanyagra.) Mivel a mi rolónk kifogástalanul működik – megjegyzem, kis csoda ez a szerkezet, évtizedekig végzi a dolgát nap mint nap, hibátlanul – semmiképp sem fűlött a fogam a cseréhez. (Apropó, ha valakinek van 2 működő rúdja elfekvőben, szívesen átveszem!)
Elhatároztam, hogy felújítom én magam. Alaposan tanulmányoztam a varrását, a feltekerés módját, a kis fakörtéket, mindent. Az is kiderült, hogy vászon nincs. Ennek az volna a lényege, hogy méretre készül, és kétoldalt nincs rajta szegés. Hiszen nem lehet a 2-3 méteres szegett szélt úgy feltekerni, hogy rudastól, textilestől elférjen a két ablak között. Sőt, könnyeden mozogjon is.
Így tehát megoldást kellett találni arra, hogy felhasználhassam a régóta sorsára váró csíkos vásznamat, szegés nélkül. A megoldás: a fransenstopp/fray check, amit a Pym gyárt. Ez a folyékony ragasztó szerű anyag "beszegi" a textil szélét. Itthon nem találtam, ezért Londonból küldött nekem Kati, akit jól ismertek, hisz a Nem Art Decor írója.
Amint megjött a várva várt anyag, szétkaptam az öreg darabot, és megcsináltam az újat. Először mérés, szabás – a csík cseles dolog, irtó precízen kell dolgozni, mert baromira látszik, ha kicsit is ferde.
Aztán a szegés. Egy perc alatt fransenstopp rajongó lettem. Állati jó! Mondjuk XV. Lajos varrónői mit adtak volna érte...! Ügyesen végighúztam a 2 és fél méteren, és ennyi.
Azt gondoltam, a hagyományos szegést is megúszom, de nem lehetett. 
Kénytelen voltam varrógéphez ülni, ami mindig komoly ráfeszülés, egyszerűen azért, mert nincs rutinom, és néha a legkisebb feladatokkal is rengeteg időm elmegy, amitől pedig ideges leszek, és akkor még rosszabb a helyzet.
Most minden flottul ment. Hiába, a párnavarrás nem volt hiába! (Beszámoló: itt, itt és itt.)
Beszegve és visszahajtva dupla anyagom lett, amit így már fel lehetett szegelni a rúdra. Az egész munka legfontosabb trükkje, hogy irtó pontosan kell az anyagot a rúdra merőlegesen felszerelni, hisz, amikor 2,5 métert felteker, csak akkor működik jól a roló, ha tökéletesen merőleges az anyag a rúdra.
Sikerült.
Hamarosan jön a rolóhoz tartozó hálószoba is!
Babarczy Veronika
fotó: OGM
FINE
