A legújabb párna ajándékba készült, ami egy picit nehezítette a feladatot. Ugyanis még sosem jártunk barátaink új lakásába, ahova ajándékba vittük. Csak hírekből tudtuk, nagyjából milyen színvilágban érdemes gondolkodni. 
Először kötni akartam egy jó meleg téli párnahuzatot. Aztán kitaláltuk, hogy inkább monogramos legyen. Terveztük stencillel ráfestve, varrott rátéttel más anyagból, egy nagyon vastag kontúrszállal, amit pici kis tűzések erősítenek az anyaghoz. Satöbbi, satöbbi. Állítom, a tervezgetés tovább tartott, mint elkészíteni. Végül tűzött varrás lett.
Sűrű szövésű vásznat választottam alapnak, ún. angin anyagot. Fontos! Mielőtt bármit csináltam volna, beavattam, azaz forró vízbe áztattam és hagytam, hogy kihűljön. Ez plusz egy estét jelentett, másnapra száradt meg.
Belső gombolásnak indult, de elmértem útközben, így végül megkötős lett. Aminek azért örültem, mert elkészíthettem életem első varrott szalagját.
A 40x40-es huzatra a férjem kiválasztotta a betűtípust és elkészítette a sablont - azaz rárajzolta a betűket egy lapra és kivágta őket. Polófestés miatt ezekben nagyon penge! Vigyázat, a kihulló közepeket is meg kell tartani, esetünkben az R-nek van egy hurka, és a kihulló részre is szükség van! Azt a kis papírdarabot is ráillesztette a huzatra és grafitceruzával megrajzolta a kontúrokat. Ezeket aztán újra és újra ki kellett húzni, mert varrás közben elmosódtak.
Nagyon szeretem a tűzött varrást. Mármint eddig mindig csak csodáltam, de még sohasem csináltam. Először azt kellett kitalálnom, miből legyen ez a kontúrra alkalmas szál. Kellően elüssön az anyagtól, de ne nagyon, természetes hatása legyen, de mégsem túl rusztikus. Éppen ezért nem készült kávészsákokból maradt szálakkal, túl erősnek éreztem a lakás hangulatához, ahova került.
Durvább gyapjúszállal is készült próbavarrás, és már majdnem mellette döntöttem, amikor rájöttem, hogy csak hidegben lehetne mosni, ami a világos anyagnak nem biztos, hogy elég.
Így esett a választás a kender cérnára. Nem mondom, hogy könnyű volt vele varrni. Egy hatalmas zsákvarrótűt kellett le-föl böködnöm, mert egyszerre több anyagot képtelenség volt átszúrni vele. Tehát egy öltés le, egy vissza, szép szabályosan. Még így is, hogy nehéz volt bánni az anyagokkal, elég szépen lehetett haladni vele. Az eredménnyel pedig nagyon elégedett voltam, a tűző varrás igazán szépen sikerült. 
A két betű közé egy szívecske került, amit merészen berácsoztam. Ez olyan hímzés típus, hogy egyenes szálakat valódi rácsként hímzünk - először vízszinteseket, egyszer kibökve az anyagon és a végén bebökve -, aztán függőlegeseket. Az így kapott "rácsot" csak a szálak keresztezésében varrjuk le egyetlen öltéssel. Mutatós, de túl kicsi volt hozzá a forma, hogy szépen kijöjjön a hímzés. Szerencsére nem rontottam el vele!
Végül kimostam a kész huzatot, és rögtön kis is vasaltam. A maradék száradás reggelig megtörtént, és már vittük is. Összesen két este foglalkoztam vele (plusz a beáztatás mindezek előtt), de az öröm, amit okozott időben nem számolható.
Ha van bátorságotok, nyugodtan álljatok neki hasonlónak. Kender helyett vékonyabb kötő- vagy hímzőfonallal is szép lesz. A huzatot egy kezdő varró is meg tudja csinálni, a megkötő pedig helyettesíthető pl. patenttel. Idő még van bőven, karácsonyra el is készülhet.
További varrós cikkünk még: itt. Ugye nem bánjátok, hogy picit elhajlottunk kézműves irányba?
Fotó: Oláh Gergely Máté
