Számunkra csoda kategória, hogy sikerült ez az adásvétel. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi...
(Vigyázat, a cikk hosszú és a végén rengeteg fotó van!)
A lakás fotóit már tavasszal láttam, de az ára miatt nem néztük meg. Miután a másik kettő, amit kinéztünk, nem jött össze, ősszel tiszta lappal indultam neki a keresésnek. Ekkor kértem időpontot, hogy megnézzem. Az ára változatlanul messze több volt, mint, ami rendelkezésünkre áll. Viszont minden más szempontból tetszett nekünk. A gyakorlati szempontokat, amit ilyenkor végiggondolunk már összeszedtem, itt tudjátok megnézni.
Az első látogatáskor ugyan megpendítettünk egy árajánlatot, de hivatalosan nem tettük meg. Sőt, azon kezdtünk gondolkozni, hogy halasszuk az egész eladást és lakásvételt tavaszra.
Amikor ezt már majdnem el is határoztuk, kaptunk egy telefont az ingatlanügynöktől, hogy jelentősen leárazták a lakást, és ha tetszik nekünk, tegyünk hivatalos vételi ajánlatot. Csakhogy ez még az a pillanat volt, amikor a magunkét sem adtuk el.
De a gépezet beindult és a fantáziánknak semmi sem szabhatott határt! Próba, szerencse – gondoltuk. Úgyhogy felhívtuk azt az érdeklődőnket, aki már többször látta a lakásunkat, de még nem döntött. Vele sikerült hipergyorsan megállapodni, úgyhogy mi is megtettünk a magunk ajánlatát – jóval kevesebbet, mint a frissen leszállított ár. Nem provokálni akartunk, egyszerűen nem volt több. De mindent feltettünk egy lapra. Jó fél év alatt ez volt a harmadik lakás, ami tetszett nekünk. Vagyis nem volt nagy a gyakoriságuk, úgy éreztük, lépnünk kell.
Bánatpénzt* kellett letennünk, mégpedig a szokásos többszörösét, mert az eladó külföldről utazott haza. (Normális esetben, ilyenkor, a másik fél is visszaigazolja ezt, és kvázi elköteleződik a szerződésre.)
Nem telt el sok idő, megkaptuk a pozitív választ. Ujjongtunk. Csakhogy néhány napra rá az eladó elkezdett variálni. Innentől megkezdődött a hosszú vajúdás, amelyben az ingatlan iroda munkatársai, a közös képviselő, az ügyvéd, és persze mi is szenvedő alanyok voltunk. A külföldi tulajdonos arra hivatkozva, hogy már nem érti a magyart (azaz az arab számokat!), folyamatosan variált, igent mondott, visszavonta, stb. Végül az iroda nehezen, de elérte, hogy ide utazzon szerződést kötni.
Az egyeztetett időpontban (egy hétfői napon) azonban nem jött el az ügyvédhez. Tudtuk, hogy itthon van, de napokig nem érték el, ő pedig nem jelentkezett. Mindenki reménykedett, én viszont azt a képletet sejtettem, hogy mással szerződik és szerződést szegve, eladatja a lakást. És igen, hamarosan (szerdán) megjelent egy másik cég hirdetése a lakás ablakában. Az ügynökség ezen a ponton újabb e-mailt írt, kb. az ezrediket, nyomatékosítva a helyzet következményeit. Mi pusztán csak nem aludtunk. És tulajdonképpen letettünk róla. Illetve én letettem róla. Szerdán délután meg is néztünk egy másikat.
Csütörtökön kora reggel őrült csengetésre ébredtünk. Az ügynökség munkatársa átrohant hozzánk a hírrel – mert még a telefonjaink sem voltak bekapcsolva –, hogy az éjjel bejelentkeztek az eladóink, "mégis szépen szeretnék eladni a lakást, és délelőtt szerződjünk, mert délután hazautaznak" – mondták. Őrült szerencse, hogy az ügyvéd ráért és mi is meg tudtuk oldani! Úgy 4 órán át szerződtünk. Délután megkaptuk a kulcsokat.
Hát, így veszünk lakást mi.
Eredetileg terveztem egy külön posztban ráhúzni a vizes lepedőt az ingatlanosokra, akikkel az elmúlt jó fél évben dolgom volt. Helyette ezúton köszönjük a hihetetlen kitartást, a biztatást és a nagyon korrekt hozzáállást a Tecnocasa Lövőház utcai munkatársainak!
Valamint köszönet tanácsadónknak, Havas Máriának, akit anno a Nem Art Decor olvasójaként ismertem meg. Az elmúlt fél évben rengetek kérdéssel ostromoltam ingatlan ügyben. Segített belőni az árat, és hónapokon keresztül végig küzdött velünk, hogy sikerüljön eladnunk a saját lakásunkat.
Rá és a Tecnocasa csapaára való való tekintettel a többi ingatlanos kollégáról most ne essék szó!
Így legalább azt is tudjátok, kiket javaslunk, ha ingatlanügyben kerestek segítséget!
Jogi kérdésekben változatlanul dr. Pletenyik Zoltán volt az, akire mindenben számíthattunk. A szerződéskötést egyenesen zseniálisan csinálta, élveztük minden pillanatát! A hatalmas türelme és a humora nélkül megszöktünk volna.
Jöjjenek a képek!
Előszoba
A lakás alaprajza
Hálószoba
A bal sarokból nyílik a fürdőszoba:
Igen, az ott egy gáztűzhely a jobb sarokban. A lakás sokáig társbérlet volt, és az egyik néni itt főzött.
A kádban beázás miatt leszakadt törmelék.
Nappali
A másik hálószoba
Kamra és WC
Konyha
A két teret elválasztó térelem nagyon hangulatos.
Innen indulunk a felújítással, amit lépésről-lépésre követhettek majd. Szerény keretek állnak rendelkezésünkre, de igyekszünk kihozni a lehetőségeinkből a legjobbat. Vagyis, hogy itt majd otthon érezzük magunkat.
Babarczy Veronika
* Egyre több ingatlaniroda kér vételi ajánlatot, amelyben a vevő elköteleződik azzal, hogy egy kisebb összeget le kell tennie az ajánlattétellel egy időben. Ez általában 100 000 Ft körül van.
