Hirtelen elhatározással január elejére, a kis unokahúgom születésnapjára módosítottam a maciház átadást. Egyszerűen azért, hogy láthassam, mit szól hozzá. Ha karácsonyi ajándék lett volna, nem látom az örömét, mert nem töltjük együtt a szentestét. Remek döntés volt, így mindkettőnknek felejthetetlen élményben volt része.
A legónosesősebb napon szálltam vonatra, és meg sem álltam Ausztriáig. A csomag nagy volt, de profi, úgyhogy teljes épségben megérkeztünk, én is, a ház is. Kész csoda, a zord idő ellenére.
(A projekt első részéről itt írtam.)
A délutáni szülinapozásra titokban mindent előkészítettem, a maci-ház teljes berendezéssel, megvilágítással várta az átadást. Mivel a családtagok is körülállták a meglepetést, sokat segítettek a 4 éves kislánynak megérteni, mit is kapott. A nagy csodálkozás után szüksége volt néhány percre, hogy hatalmas örömben törjön ki, tapsikolva, nevetve. Aztán sebesen kicsomagolta a macikat, elnevezte őket a családtagokról, magát is beleértve, és belekezdett, belekezdtünk a játékba, ami kis túlzással 48 órán keresztül tartott, amíg haza nem indultam. Az 1 éves készülődés itt érkezett csúcspontjára, amikor láthattam, mennyire érti, és mennyire kreatívan használja a házat, a teret, a kis tárgyakat, és milyen boldog az új játékkal. Többen kétkedtek az ügyben, felmerült a gyanú, hogy esetleg magamnak készítettem... Tény, hogy nagyon élveztem megalkotni a maci-házat, de nagyon örültem a napnak, amikor végre elkészült, és lezárhattam ezt a nagyon hosszú munkát.
A korábbi cikk óta még jó sokat kellett dolgoznom rajta. Elkészítettem például a tetőtéri „válaszfalat” a galériának kivágott maradékból. Ehhez ismét egy Makita gép volt segítségemre, mégpedig egy szuper dekopírfűrész. Életemben másodszor használtam ilyent, az első valami orosz csoda volt. A korábbi élmény alapján arra készültem, hogy órákig korrigálhatom majd a béna vágást. A Makita azonban, mint kés a vajat, a fotók tanúsága szerint is tökéletesen vágott. Könnyen és pontosan. Nem fújta a port az előre berajzolt vonalamra, így tökéletesen követni tudtam a vonalat. Pazar volt vele dolgozni, azonnal dobogós helyezett lett nálam – a csavarbehajtó és a csiszoló után!
Hátra volt még néhány bútor átfestése is, és kisebb átalakítása, kárpitozása, hogy illeszkedjenek a vidékies hangulatú házba. Korábban ilyenek voltak.
Tányérkákat festettem, és időközben megérkeztek az élelmiszerek is a Linikreatív műhelyből, mindenkit elbűvölve. A csodálatos kis horgolt tárgyakat felajánlásból kaptam, amiért azóta is nagyon hálás vagyok. A barátnőm ágynemű és matracvarrást vállalt, a férjem pedig elég békésen tűrte mindezt (= a lakásunk műhellyé változott, mindenütt szerszámok, ragasztópisztoly, fűrészpor, textilek, faanyag). Sőt az összes fantasztikus fotót is elkészítette az indulás hajnalán.
Végül az utolsó nagy vállalkozás a tűzhely, az ágyak, a csaptelep és a függönytartók voltak még hátra, a családi Hearts and Crafts manufactura műhelyben. Nem álltuk meg, hogy egy mini filmecskét is készítsünk a "kalácssütésről".
Lássuk a részleteket! A házat kívülről vadrózsa futja be, csalogatóan kedves macitábla van a bejáratnál.
Belépve, az alsó szinten étkezőt és konyhát találunk. Utóbbiban felfedezhetitek az átalakított bútorokat, és rengeteg izgalmas részletet: kenyérkosarat, fás kosarat, tejes csuprot, kerámia edényeket, fakanalakat, fali sótartót, egy tányéron friss ropogós kiflit. A fiókban pedig sodrófa és liszt várja a sütni vágyó új lakókat.
Az étkezőbe és a galérián található könyvtárszobába kerültek a kárpitozott bútoraim. Szinte hallani, ahogy ketyeg az állóóra és időnként elüti a felet, egészet... A kis tálalóasztalon porcelán kávés készlet, a szekrényben étkészlet, a kanapén kötött párnák (2 mm-s tűvel készültek). A falon a rokonok, unokatestvérek képei. A könyvtárban családi fotó, a két fotel a pihenés helye, a mama kötése is ott van, ha egy kis nyugalomra vágyik. A függönyök vidékiesen díszítik az ablakokat (nem varrtam, hanem szegőragasztóval "szegtem be" őket, ahogy minden más textilt is a házban). Az asztal reggelire terítve. Külön a figyelmetekbe ajánlom a szekrények tetejét, a befőtt csodákkal...!
A hálószoba és a fürdőszoba igazán elegáns lett. Ilyenkor, amikor minden összeáll, az ember igazán azt gondolja, megérte bajlódni a sok kis felújítással, átalakítással, renoválással.
A gyerekszobát egy lány és egy fiú macigyereknek terveztem, de a kis tulajdonos a legkisebb mini macit nem játéknak tekinti, ahogyan én terveztem, hanem kistestvérnek, úgyhogy bölcsőt kell majd készítenem számára. A szőnyegre pedig még kell egy vetex rávasalás, hogy hihetőbb legyen. A réz gyerekágyak és rajta a matracok igazi büszkeségeink!
Mivel a kis lakókat előzetesen nem akartuk kicsomagolni a gyári dobozukból, ezért már csak az átadás után készült róluk telefonos kép, de azért ez is mutatja a remek hangulatot a reggeli asztal körül. A terítés a kis 4 éves tulajdonos munkája!
Hihetetlenül aranyos ötlet volt, hogy egy torta is készült a Linikreatív műhelyben, így a szülinapot duplán meg tudtuk ünnepelni.
A kívül-belül bájos házról, amely telis-tele van kis mesés részletekkel, egy felnőtt is egészen elhiszi, hogy minden valódi. A kis keresztlányom pedig teljes mértékben.
Köszönöm a segítséget mindenkinek: a varrást, az ötvösmunkát, a nyersanyagot, a kölcsön szerszámokat, az ötleteket, a fotókat, a türelmet!
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
Előző rész: Karácsonyi készülődés: maci-ház
