Közel 30 évvel ezelőtt az ausztrál Wendy Harrop – a House & Garden akkori dekorációs szerkesztője – és a férje, Mel Nichols vásárolták meg ezt a kis Wiltshire-i házat, amikor hosszabb ideig Londonban éltek a kislányukkal, Georgia-val. Szerettek volna egy olyan helyet találni, ahol eltölthetik a hétvégéket. Mel számára Wiltshire vidéke olyan volt, mint a szülőföldje, Tasmania (Ausztrália legnagyobb szigete), a lágyan hullámzó dombokkal és szerteszét szórt tanyagazdaságokkal. Véletlenül találtak az apró kis kunyhóra, miközben egy nap autóval felfedezték fel a vidéket. – Az alacsony nádtetővel, amely szinte teljesen betakarta, úgy nézett ki, mint egy kis vekni kenyér, amely a földben kelt meg – emlékszik vissza Wendy.
A házikó udvariasan csücsül az 1000 hektáros West Woods szélén, melyet kettészel egy koraközépkori földsánc. Úgy érezték, mintha a ház bele lett volna ágyazva ebbe az ősi történelmi tájba. Eleinte annyira nem érettek a növényekhez, hogy az egyik első hétvégéjükön több mint 100 tő gyomot ástak ki a kertből, és gondosan újratelepítették őket egy ágyásba. Miután rájöttek a bakira, könyvekből tanultak meg kertet művelni. Most gyönyörű levendula, sárga óriásrágó (Cephalaria gigantea), tejes harangvirág (Campanula lactiflora) borítja a kertet. A nyarakat mindig a házban töltik: idilli hetek ezek, a szomszédokkal és a barátokkal, kinti étkezésekkel, függőágyban pihenéssel, málna szedéssel. Télen a havas erdőkben sétálnak és rusztikus karácsonyi ünnepeket töltenek el a gyönyörű angol vidéken.
Míg London a felgyorsult életről, a folyamatos döntéshozatalról szólt, a vidék épp az ellenkezőjéről – a ház igen keveset változott az évek során. Fönt csak két hálószoba van, a földszinten pedig egy nappali és a konyha. Wendy a munkája során egész héten döntéseket hozott, szövet- és bútorminták, dizájtermékek, színek, pörgés vette körül, az itteni választásai viszont az egyszerűség előtt tisztelegnek.
Az előző tulajdonos meghagyta a sötét gerendákat, Wendy pedig mindent világosra festetett. A csodálatos, kézzel tapasztott falakat és a gerendákat négy színű festékkel festették, a Paint&Paper Library-től. A tulajdonosok szerint olyan lett, mint egy mediterrán ház, amely akár Puglia-ban is állhatna, jellegzetes durva falaival és a nagy belmagasságú emeleti szobáival. Wendy elegáns lámpát tervezett a lépcsőhöz, és horganyzott fémvödröt pedig befogta gyertytartónak a nappaliban.
A nappali Ikea kanapéja fehér pamutból mosható huzatot kapott, és Wendy kézzel nyomtatott párnái dísztítik. Az egész ház bájos, csinos és visszafogott. A három Habitat fotel Michael Devine pöttyös ágyneműjében pompázik. A falon Eileen Cooper festménye és Ian Hands nyomata lóg a Rabley Galériából.
Miután a lapszerkesztésből 2010-ben visszavonult, Wendy ideje nagy részét festéssel töltötte, és sok munkája – továbbá a barátaié is – ott lóg a falakon.
A legkedvesebb az, ahogy Wendy az első élményekről mesél. Mikor beköltöztek, lenyűgöző érzés volt számukra szombaton reggel felébredni a házban, és csukott szemmel megtapogatni a falat, meggyőzdve róla, hogy nem Londonban vannak. – Maga az Éden ez a hely! – mondja – Nem kell aggódni a sáros padló miatt, vagy azért, hogy miként öltözik az ember. Ráadásul olyan könnyen karbantartható. Csodálatos itt élni! – mondja teljes meggyőződéssel.
Babarczy Veronika
forrás: House & Garden
