Már-már dicsekednék, hogy idén milyen jól állok az egyik karácsonyi ajándékkal, ha nem az lenne az igazság, hogy 1 éve kezdtem neki az elkészítésének. Nehéz fába vágtam ugyanis fejszémet, szó szerint. Elhatároztam, hogy készítek egy babaházat az unokahúgomnak. Annyit tudtam, hogy meseházat szeretnék, és valahogy nem a most trendi vonalon. Soha nem csináltam még hasonlót sem, úgyhogy eltartott egy darabig belejönni...
Időközben jól beleástam magam a babaház témába és elbűvölt ez a világ, amely gyermeklelkű felnőttek és elképesztően kreatív alkotók külön kis univerzuma. Nyilván itthon is megvoltak a műfaj hagyományai, amelyet néhány gyűjtemény máig őriz, de az a néhány sötét évtized, ami mindent, ami kultúra kitakarított, a játékkészítésnek ezt a csuda irányát is megölte. (Hazai gyűjtemények: Szentendre, Székesfehérvár, Tihany). Készítők is akadnak itthon, akik főleg külföldön értékesítik miniatűr tárgyaikat. A kedvencem a Füstös konyha címet viseli.
Persze, ha valakit érdekel, érdemes körülnézni a világhálón és rákeresni az angol és francia házakra. Gyönyörűeket találni! Többek között ezt a karácsonyi vásári standot például, amit úgy 6-9000 dollár értékben lehet megvásárolni.
Az első keresgélések tanulságosak voltak, körvonalazódott, mit is szeretnék. Akkor jött az ötlet, hogy egy macicsalád részére lesz mindez. Ekkor még naivan hagytam elmenni egy csuda kis fürdőszobát, aztán találtam helyette egy másikat Angliából, rögtön két wc-vel, amit Kiss-Takács Kati (tudjátok a blogunk brit tudósítója, haza is hozott).
A babházaknál a számomra kedves egyik irányzat az újrafelhasználásé, amiben a világ minden tájáról csuda példákat láttam – a gyufásdobozból készült éjjeli szekrényen át a cirokseprűig, és a legyező alapú csigalépcsőig –, mutatok néhányat:
A másik az igazi profiké, akik a piciny tárgyakat zseniálisan el is készítik, de ebbe azért nem mertem azonnal belevágni. Az egyik weboldalt úgy is hívják Les mains calme, azaz nyugodt kezek. Hihetetlenül komoly koncentrációt igényelnek ezek a mozdulatsorok, és bevallom, nem mindig megnyugtatóan.
Csak szép lassan jött meg a bátorságom. Mivel hosszan keresgéltem a berendezést, hogy gombhoz varrjam a kabátot, azaz adott méretű házat készítsek, egyre pontosabban tudtam, milyen is lesz. A bevett méretarány az M 1:12 a babaházak világában, viszont az én gyülekező tárgyaim ennél valamivel kisebbek, és akkor már tartani kellett a magam ehhez.
Inkább régies darabokat kerestem és ebben a stílusban szép sorjában összeszedtem a kis bútorokat az ebédlőbe, a konyhába is.
Időközben összehozott a jó sors két zseniális lánnyal, egyikük megajándékozott egy halom horgolt mini lakástextillel és kerámiával, a másikuk épp most készíti az élelmiszereket és alapanyagokat a konyhába.
Végre odáig jutottam, hogy megrajzoltam a házat. És láss csudát, másnap megtaláltam egy igen-igen hasonlót a Jófogáson. Mint a mesében...
Némiképp azért kompromisszumot is kötöttem: alacsonynak találtam a belmagasságot a kényelmes játékhoz, és picit más stílust képzeltem el eleinte egy maciknak készülő erdei háznak. Sőt, az igazán kedves ruhásszekrényeim be se férnek. Miután megérkezett a ház, éppen konzultáltunk Evelinnel az apró konyhai kiegészítőkről. A nagy lelkesedésben szét is kaptam a házikót. Így találtunk rá arra a megoldásra, hogy az egyik teret galériával lehet tágítani. Ha pedig már szétszedtem, neki is álltam egy kis stílus beli átalakításnak.
Először "vakoltam": egy jó kis bársonyos Pentart festék került kívülre, amit matt lakkal is bekentem, hogy védje. Nem ismertem ezt a festéket, a színe miatt választottam (ami nem ilyen vad, mint a fotón), de nagyszerű kis anyag, tök jó volt vele dolgozni.
Aztán "kitapétáztam": a lapra szedett házon elvileg könnyen lehet így dolgozni, ennek ellenére a papírral eléggé kínlódtam. Ugyanis a mintákat én magam kerestem és gyártottam le, de a színes fénymásoló papír nem igazán jó fajta az ilyen munkához. Többszöri nekifutásra sikerült végül szép eredményt kapni (= csak itt-ott egészen pici gyűrődésekkel).
Mostanára szépen megszáradt minden, már "csak" a berendezés van hátra, illetve azzal is haladtam időközben. Szőnyeget készítettem, amit a jól bevált szegéssel oldottam meg, lásd a rolós cikkben:
Továbbá megújult a fésülködő szekrényke, ami eredeti állapotában így nézett ki.
És itt muszáj egy kicsit magyarázkodnom: a babaház műfajában nagyon nehéz elkerülni a giccset. Hiszen ezek a házak többnyire kislányoknak készülnek, csipkével, rózsaszínnel, sok pici ééédes cukisággal. Én azért próbáltam határt szabni magamnak, mert, ugye óriási felelősség, hogy milyen lesz annak a gyereknek az ízlése, és a lakáskultúráról (általam) kapott alapjai, de itt egy ici-picit át is léptem ezeket a határokat. Mentségemre szóljon, hogy a kis unokahúgom nagyon szereti majd. És talán még nem rontok el semmit véglegesen! Ezt a kis fésülködőszekrénykét leszámítva minden más természetesen erdei házba illően visszafogott.
Apropó, ezzel a játékkal éppen az volt a célom, a praktikus tanulás és nevelés mellett, hogy fejlessze a finommotoros mozgást. Minden valószínűséggel fogja. A kis teáskészlet elhelyezése, a kancsó tetejének le és visszahelyezése például igen komoly kihívás.
A lakókról még nem esett szó. Őket kerestem a legtovább. Az volt az elképzelésem, hogy macik lakják a házat, de lehetőleg igazi, kedves, régies macik. Ezt egyelőre nem sikerült megoldani. Sylvanian family macicsaládom van, akiknek mozog kezük lábuk, meg is tudnak állni a lábukon és csinosak, helyesek, ha ők utaznak, mert nem találok mást, akkor sincs gond.
Viszont addig még lehet keresgélni, amíg az ajándék nem indul el a kislánykához. Például az régi vágású mackók között nagyon gyönyörű, kedves karakteres darabokat látni.
Ez az orosz maci is nagy barátom. Egy csuda!
Mostanára áll a ház, összeszereltem, száradnak a tapéták. Pár retró bútorkát szeretnék még átalakítani, másokat javítgatni, és néhány – szerintem nélkülözhetelen – darabot még elkészíteni. Végül majd felkerülnek a faliképek, ahogyan egy rendes házban illik, a lakástextileket is a helyükön lesznek, akkor megmutatjuk a teljes képet. Mi is nagyon várjuk...
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
A cikk folytatása itt: Maci-ház luxuskivitelben
