Hosszú évek óta terveztem, és végre kipróbáltam a kárpitozást! Mindenestől nagy élmény volt. Egyfelől azért, mert izgalmas volt belelátni egy nagy múltú szakma titkaiba, másfelől a bútordarabok előkészítésekor debütált a Makita csiszolóm.
Összesen 4 munkám készült el a "kurzus" alatt. Elsőre két kisbútort választottam, ezeken dolgoztam párhuzamosan.
"Háncs ülőke" és "piros puff".
Az egyiket lomtalanításból mentettük, láttam benne fantáziát. A népies-szocreál keverékéből egy fiatal és vagány darab lett. A másik szimplán szocreál volt, és egy kis vintage hangulatot kapott. Mutatom a részleteket.
Csiszolás
Miután levágtam az első munkadarabomról a háncsot és kiszedtem a mozgó lábakat, először is megcsiszoltam a szék fáját. Ennél a résznél muszáj kicsit megállnom, mert ezúttal a csiszolás egy élmény volt!
Emlékeztek a korábbi bútorfelújítós beszámolóimra? Sokáig egy brutálisan nehéz, nagy rezgőcsiszolóval dolgoztam, mígnem egy szerencsés találkozás meghozta azt a lehetőséget, hogy kipróbálhassam a Makita gépeit. A termékek nem barkácsgépek, hanem profi ipari teljesítményű eszközök, így külön is megtiszteltetés, hogy tesztelhettem őket.
Korábban is találkoztam már a márkával: elsőként akkor, amikor a nálunk dolgozó mesteremberek féltett kincsként kezelték a Makitáikat. Később egy áruházban emeltem meg az egyik csiszolójukat kíváncsiságból, és az én nehéz, robusztus darabomhoz szokva jól meglendült vele a kezem, amikor vaskos súlyra készülve, erővel felkaptam... Nem számítottam rá, hogy annyira könnyű.
A csiszolást most nem rezgő, hanem excenter csiszolóval * csináltam (a fotón még makulátlan). Univerzális, többféleképpen használható. Arra kell figyelni, hogy kör-körös nyomot hagyhat, amit viszont elkerülhetsz, ha megtanulod a felülethez állítania gépet, jól érzed a síkokat. A korábbi rezgőm ehhez képest tényleg kevesebbet tud. Elég gyorsan ráéreztem, hogyan kell bánni a géppel, és sokkal jobban odafértem vele minden felülethez így a korábbinál jóval kevesebb kézi csiszolásra volt szükség.
Még a kónuszos széklábnak is nekimentem, gondoltam próbadarab, nem kell kímélni. És sikerült, nem képződtek rajta sík felületek. Ha valaki csiszolt már, tudja, hogy az ilyen esetben az a kockázat, hogy nem érezzük a hajlást, és síkokat képzünk, azaz "szögletes lesz a kónuszos székláb, amit aztán nehéz eltüntetni.
A piros puffnál a láb áthidalóinál volt nagy élmény, hogy alig maradt csiszolatlan felületem, minden kényes hajlat, sarok, illesztés könnyen megközelíthető. A maradék kevés felületet kézi csiszolással befejeztem, ilyen volt például a székláb töve.
Ja, és nem ment tönkre a csuklóm sem!
Festés
No, a festékekkel nem volt ilyen szerencsém, sajnos! Sem az árnyalattal, sem a minőséggel nem vagyok teljesen elégedett. Végül kompromisszumot kellett kötnöm: vagy elfogadom, vagy nem tudom befejezni a kitűzött munkát. Előbbi mellett döntöttem.
A háncsos esetében az első próbálkozásom egy színskáláról választott spray festék volt, ez világosabb lett, mint szerettem volna, a leírtakkal ellentétben lassan száradt, és rendkívül sérülékeny.
Másodszorra kikevertettem a festéket, de fel se kentem, mert nem csak az árnyalat nem stimmelt, hanem a korábbi oldószeres festékükre képesek voltak vízbázisút ajánlani (amit egyszer már eljátszottunk a korábbi lakásban, mégis sikerült újra belesétálnom, és majd felrobbantam), így rá sem tudtam volna kenni a korábbi rétegre. Maradt tehát a régi.
A piros puff fája gyönyörű lett lecsiszolva, el is bizonytalanodtam egy kicsit, de aztán az eredeti szándék szerint rákentem a fehér lazúrt. Bár ne tettem volna! A lazúrból apró fehér pigmentszemcsék váltak ki, elcsúfítva a felületet. Kezdhettem újra a csiszolást.
Kárpitozás
Némi alázat ébred az emberben egy-egy szakma megismerésekor: látva, amint az évszázadok kidolgozták, tökéletesre racionalizáltak a technológiát, az eszközöket. Az embert próbáló fizikai igénybevételt is fontos volt megtapasztalnom, de erről később.
A munkára a Budai Kárpitos műhely fogadott be, azaz Novák Csaba és csapata, és rengeteget segítettek is a "tanulónak".
Az immár kék színű székre eredetileg farmercsíkokat akartam varrni, de a műhelyben találtunk egy jobb anyagot: a hevedert. A színe és a minősége is tök jó, végül ezzel készült az új ülőfelület. A hevedert irgalmatlanul meg kellett feszíteni a rögzítéshez, amit persze nem tudtam volna egyedül megcsinálni. A srácok itt is segítettek. A közös munka eredményével mindnyájan nagyon elégedettek voltunk.
A piros széket – miután másodszor is sikerült lecsiszolni – egy zsákból készült kárpittal vontam be. Ezt a kárpitot már én tűztem, de még Csaba varrta meg nekem. Az anyag feszítésénél ismét muszáj volt segítséget kérnem, mert sikerült olyan brutálisan erős szövetet választanom, hogy nem bírtam vele.
És mennyire megérte megküzdeni ezzel a durva szövésű zsákszövettel! Íme az eredménye:
Magáról a kárpitozás menetéről a fotel és a sezlon kapcsán már hosszan írtunk, akit lépésről-lépésre érdekel, lapozza fel a részleteket.
Babarczy Veronika
* Makita BO5031 Véletlen körpályás csiszoló
