Egy-egy évfordulókor érdemes megállni, mert olyan jót tesz az ember lelkének, ha megszemlélheti a munkája eredményét.
Így van ez velünk is. Gondoltuk, összegezzük egy kicsit újra, milyen utat is tettünk meg. Nem számokkal adatokkal tesszük ezt, inkább a fontosabb állomásokat megnézve. Ha bármelyik téma felkelti az érdeklődéseteket, a címkékkel keresgéljetek a blogon! Vagy a menüpontokat legördítve. Sok mindent be is linkeltünk.
1. Élet 27 négyzetméteren
A blog indulásakor egy cukorfalat kis lakásban éltünk, és már tudtuk, hogy tovább lépünk onnan.
Ez volt Veronika lánylakása, amelybe egy 15 m²-ből költözött oda... Egyben pedig a harmadik olyan lakása, amit egyedül átalakított és berendezett. A felújítások megtanították arra, hogy mi mindent lehet saját erőből és kis pénzből megoldani. Egy bizonyos életkorig ezek a DIY lakások remek életterek is (az a bizonyos életkor egyénenként változik, kinek-kinek élete végéig is eltarthat:).
Igazán jó dobbantó volt ez 27 m², kedves társasházban, jó szomszédokkal, felejthetetlen bulikkal.
Amikor összeházasodtunk, változtak az igényeink. Felmerült az is, hogy Buda vonzáskörzetébe költözünk, így jó fél évet éltünk egy nagyon szép házban a Pilisben (barátainkéra vigyáztunk).
Ez arra volt jó, hogy kiderüljön, nem nekünk való a bejárós életforma. Visszatértünk, nagyobb lakást béreltünk, a kicsit kiadtuk, majd egy év múlva kifestettük és elkezdtük árulni. Innen indult a blog.
2. Lakásfelújítás 3 hét alatt
Irtó izgalmas kihívás volt, de már elég tudatosan felkészültünk rá, ezért tudtuk meglépni ezt a gyors váltást. A "lakáshirdetés" egy szakadt kartonpapír volt egy függönytelen ablakban, telefonszámmal. Veronika szánta rá magát, hogy felhívja a számot, és jól tette, mert jó áron tudtuk megvenni. Épp olyan szakadt volt, mint a hirdetése... Rohamtempóban kellett felújítanunk, mert át kellett adni a régit.
Az eredménnyel nagyon elégedettek voltunk, a változás radikális. Az előtte-utána képeket itt nézhetitek meg, a teljes folyamatot, az összes cikkel pedig itt. (Azóta változott a blog szerkezete, sajnos a korábbi cikkekben a képek itt-ott elcsúsztak, folyamatosan javítgatjuk, de nem sikerült mindenhol.)
Egy kis gikszer azért becsúszott: a nappalinkban nem működött a padlófesték és a teljes padlót újra fel kellett csiszolni (itt és itt). A cég képviselője egy bunkó volt, azóta sem használunk Casati terméket, helyette a Tikkurila volt a befutó (itt).
Ekkoriban elindult egy színekről szóló sorozat is a blogon. A témával azóta is foglalkozik Veronika, szakmai lapokban is megjelentek írásai.
3. Saját fotós
Óriási mázli, hogy az akkor még reklámszakember Gergő szívesen beállt a blog fotósának. Ettől is lett a blog az, ami. Rengeteg saját fotónk készült, amelyek tök személyessé és egyedivé tették a felületünket. Ráadásul szervezni is egyszerű volt... Egy hosszabb cikkben be is mutattuk Gergőt, aki azóta már főállású fotós.
4. Zseniális vendégszerzők
2011. májusától jelentek meg a blogon más szerzők is, elsőként Kuba Cili debütált. Aztán nagyon hamar lett saját brit tudósítónk is, Kiss-Takács Kati személyében, és őket követték a többiek. Érkezési sorrendben: Kara Laci építész, Rácz Nóra iparművész, Barsi Boglár műfordító, Kiss Reni a Csalántól, Dr. Balog Ágnes táj és kertépítész, Rostás Péter művészettörténész, Bódis Orsi sütiművész, Kovács Misi gépészmérnök és biokertész, Szalontai Judit filmes, Czinki Feri író, végül Oláh Kati képzőművész, akinek máig jelennek meg cikkei.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy írtak a blogra!
Egy időben volt egy kedves "vendégírónk" is, aki csak néhányszor bukkant fel, de nagyon szerettük: TV maci. Veronika kapta születésnapjára, azóta is velünk lakik, de visszavonult a nyilvános szerepléstől.
5. Arculat
Az Impresszum utolsó portréja Bóna Laci grafikusé, aki 2012-ben megalkotta a Nem Art Dekor logóját és arculatát, ami nagyon jól sikerült, azóta is szeretjük. Tavaly nyáron picit frissítettünk, modernebb lett a felület és egyszerűbb a használata, hála a blog.hu tervezőinek, de az alapelvek maradtak.
6. Bútorfelújítások és kitekintések
A korábbi, "fehér lakásban" indultak ezek a projektjeink és közel 3 év alatt rengeteg változtatás történt ott: csíkosra festettünk falat, redizájnoltuk a nagy sikerű almás ládákat, könyvszekrényt, gyógyszeres szekrénykét. Követtünk egy londoni lakásfelújítást Katiéknál, jártuk a Balaton-felvidéket, hogy megismerjük a hagyományos építészetét Kara Lacival (itt). Megismertünk igényes budapesti lakásokat, bemutattunk tervezőket, grafikusokat (itt), megújult múzeumteret, hírt adtunk inspiráló utazásokról. Kritizáltunk unalmas lakberendezési lapokat, és kikeltünk az ízléstelen nyaralók ellen (itt). Hosszú idő után véget ért a reklámmentesség és kikerültek a cikkeink az index.hu-ra, így egyre többen ismertek meg minket. És Gergő fotózott, és fotózott, és fotózott...
7. Varrás, kötés
Előkerült egy régi hobbi, Veronika kötni kezdett, aztán varrni is, hamarosan párnahuzatok készültek. A kézimunka téma azóta is jelen van a blogon, sőt, hamarosan új és vagány dolgokkal jelentkezünk!
Előzetesen csak egy fotó a kíváncsiság felkeltésére:
8. Zöld rovat, biokert és környezettudatosság
Mindeközben a zöld rovatunkban környezettudatos életformáról, kertművelésről, faültetésről írtunk. Valamint a zöldtető házilagos megvalósításáról is született egy sorozatunk. Remekművek születtek íróink tollából. Keresgéljetek és olvassátok ezeket. Használjátok a címkéket, a menüket, vagy a keresőt, mindnent megtaláltok!
9. Újabb költözés
2013-ban az Így nézünk lakást mi sorozatunkkal már egy újabb költözésre készültünk, és elbúcsúztattuk a régit, összefoglalva, mi mindent éltünk meg ott. Az adieu része volt egy megjelenés a Lakáskultúrában, Böjtös Kingának köszönhetően.
Kábé ekkor tartottunk a blog felénél, a cikkek mennyiségét tekintve. Az újabb lakásfelújítási saga igen sok írást ihletett. Immár egy 84 m²-s lakás történetébe csaptunk bele. A beköltözés 2014 tavaszán volt, a sztori pedig azóta is tart. A válság idején adtunk és vettünk, amitől sokan óvtak minket. Viszont az derült ki, hogy ez egy jó húzás volt, még akkor is, ha nem tudtunk mindent azonnal megcsinálni, és maga a berendezés is igen hosszan elhúzódik. De legalább van témánk!
Viccet félretéve az a tapasztalatunk, hogy ha egy jó lehetőséget talál az ember, érdemes egy időre lemondania a kényelméről, mert a gyümölcs úgyis beérik. Mi áldjuk az eget, hogy ebbe a hihetetlenül hosszú macerába belefogtunk, mert egyrészt kifogtunk egy olyan lakást, amivel igazán elégedettek vagyunk, másrészt – ha lassan is, de előbb-utóbb – olyan lesz, amilyenre szeretnénk.
Maga a felújítás óriási kaland volt, ehhez elég csak a fenti képpárra pillantani... Sokkal ügyesebbek voltunk, mint a korábbinál, alaposan körüljártuk a dolog jogi részét, terveztünk, számoltunk, még, ha néha elszámoltunk is.
A teljes lakás bemutatását a tavaszi-nyári hónapokban tervezzük, némi meglepetéssel.
Ismét volt egy sajtómegjelenésünk is, a hálószobánkról készült egy anyag a Nők Lapja Enteriőrbe.
A bútorfelújítások itt sem maradtak el, például túlestünk életünk eddigi legbrutálisabb projektjein, a kilincsfelújításon, és a 64 fiókos szekrényünk renoválásán, de szereltünk csillárt, hangfalat is.
Bejött két új technika is: a papírmasé és a beton, amelyekkel máig szívesen kísérletezünk. A három ablakpárkányunkon lelkesen kertészkedünk, onnan a kapcsolódás a kaspók témához.
10. Iskolapad, lakberendezés professzionálisan
Veronika a lakásfelújításokkal nem akart leállni, azaz a sokadik költözés után világossá vált számára, hogy a külön kell választani a saját élettér ügyét és a lakásokkal való foglalatoskodás iránti elemi vágyat, úh. megérett benne a döntés, újra iskolapadba ült és lakberendezést, enteriőrtervezést tanult.
Azóta többen megkeresték tanácsadásért és megtervezett átalakításokat is, további munkák pedig éppen folyamatban vannak. Mindezt úgy, hogy egy műemléki felújítási projektben dolgozott néhány évig. Ezen a fronton is változások várhatók hamarosan, de mindent a maga idejében.
Időközben megkezdődött a belsőépítészeti tervezés miniben is, az első alkotás egy maci-ház lett, sok csuda tapasztalattal.
Nekünk is nagyon izgalmas megállni és minderre visszanézni. Örülünk annak, hogy idáig eljutottunk, és jól esik mosolyogva – sőt néha nagyokat röhögve, vagy utólag is bosszankodva emlékezni – a különböző állomásokra.
Kedves Olvasók, nektek pedig köszönjük:
- a biztatást
- a szívhez szóló leveleket
- az építő kommenteket
- a jó tanácsokat
- a megkereséseket
- és azt, hogy velünk tartotok!
Folytatjuk!
