(Akárcsak Blájen...)

Nos, ahogy ígértem, lássuk a padlót, így, hétfőn reggel.
A lakásban eredetileg parketta lehetett, erre szalagparkettát tettek. Mivel a nagy vágy az volt, hogy fényes fehér legyen a felület, az sem baj, ha rusztikus, tulajdonképpen majdnem mindegy is volt, mire kerül. A gyors elkészülés érdekében nyilván a lehető legegyszerűbb módot akartuk kiválasztani.
Új parketta a magassága miatt nem fér volna el, ahhoz fel kellett volna szedni a régebbi rétegeket (idő, sitt, szállítás, pénz). Lamináltat nem szerettünk volna, hajópadló és szalagparketta jöhetett szóba. Amennyiben lehetséges, a meglévő felújítása tűnt a leglogikusabb és leggyorsabbnak. Eltartott egy darabig - amíg a többi munkálatok már zajlottak -, hogy döntés szülessen a kérdésben. Csak a mesterünk vállalkozó szellemén múlt, hogy végül a meglévő jellegtelen szalagparketta felcsiszolása és a festése mellett döntött(ünk).


A kézicsiszolt felület kapott először egy fehér lazúr festést. Az első baki ez volt: e festék nem terült, furcsa maradt a felülete, nem lehetett szépen egyenletesre összedolgozni sem, ugyanis vízbázisút használtunk. Két rétegben is felkerült, hiába, nem lett szebb. Az első lakk réteg jót tett neki és hangulatában már olyan volt, mint amit szerettünk volna. A második után viszont - ami a kopásállóság, tartósság miatt kell - kis szigetekben zúzmara alakban, felhólyagosodott.


Az okát senki sem értette. A közelünkben levő, általam nagyon kedvelt festékbolt munkatársa szerint nem vízbázisú, hanem szintetikus lazúr kellett volna a szintén nem vízbázisú lakk alá. Vagy sima zománcfesték lakkozva. Sőt, létezett régen padlózománc is, amit ma csak okker és barna színekben lehet kapni nálunk. Sajnos.
Pedig biztos vagyok benne, hogy másokat is érdekelne a fényes, fehér padló. Meg is beszéltük a boltos úrral, utána néz a kérdésnek.

A hibák orvoslása egy következő kérdés és lépés, ugyanis az fehér alap megsértése nélkül kellene felcsiszolnunk és javítanunk.
Ha felmerült volna bárkiben a kérdés, kényes-e a fehér padló, bátran állíthatom, hogy rohadtul. Nyilván egy költözés amúgy sem por mentes, de itt aztán meglátszik. Viszont a hangulata talán kárpótol.

Illusztrációként álljon itt az új lakás egyetlen szigete, ami már mutat ebből valamit, Apósom borával a megújult régi asztalon. Nem a fotó miatt, hanem az első családi (munka)látogatás miatt impovizamente alakult csendélet.

Egyébként szinte sajnáltuk berendezni.
Elég volna egy kényelmes fotel, olvasó lámpa, asztalka, hogy megpihenésre, szemlélődésre, feltöltődésre alkalmas tér legyen. Mi meg berendezzük... Arról már megegyeztünk, hogy ilyen hangulatú teret egyszer majd szeretnénk megvalósítani. No, ezért kell majd tovább költözni. És ezért fontos meghatározni, mire is vágyunk, úgy könnyebben teljesül.

 

fotó: Oláh Gergely Máté