Gondolom, senkit nem lep meg, ha ismét szó esik kicsit a kötésről...
Rájöttem, hogy nekem kikapcsolódást, egyfajta szemlélődést jelent. Talán azért is, mert ez az egyik olyan tevékenység, amit önmagáért szeretek: nem hajt teljesítménykényszer és bátran kísérletezem.
A párnahuzatokkal (és itt és itt és itt) kezdődött minden, akkor halmoztam fel fonalakat is – rámentem a gyapjú maradék fonalak beszerzésére, 'alkalmi" áruházakból –, további tervek miatt.
Az őszi esték újra meghozták a kötős kedvem, viszont nagyon kevés időm, ellenben rengeteg a fonal (aminek, ugye, a szelektálásban szintén mennie kell). Már korábban is nézegettem óriás kötőtűs projekteket, amiket összegyűjtöttem a Pinterest albumomba, de most hirtelen felcsillant a szemem, amikor rájöttem, hogy itt a megoldás: gyorsan haladhatok a kötéssel, és felhasználhatom a sok maradék fonalat, amelyek színek szerint várnak értelmes küldetésre a bőröndjeimben.
Első körben elkészítettem a tűt. Hirtelen felindulásból jött a kötésvágy, de szerencsémre a kamrában találtam egy vékony rudat, amit megfaragtam. Az átmérője úgy 1,2 cm. Az elsőt fareszelővel hegyeztem ki, a másodikat sniccerrel, mint a ceruzát. Utána polírsmirgli, és már indulhatott is a kötés. A fotón a 8-as tűmmel látható.
Egy átlagos kötéshez képest, ami 3,5-ös tűvel készül, így néz ki a vastag tűs.
Elsőre krém, szürke, kávébarna és földszínek kerültek a ládába, amelyből 3 motringot (összesen 4 szálat) összefogva kezdtem a kötést.
A három fonalat érdemes jól elkülöníteni, hogy végig koordinálható maradjon a munka. Egy nyers gyapjú, egy szürke és egy nyer+szürke dupla szálú fonal került egybe.
A terv az, hogy 20x20 cm-s négyzeteket készítek, és ezeket zsáköltéssel összevarrva egy nagy kötött takarót. Gyorsan leellenőriztem, hogyan kell ehhez szélszemeket kötni, és indult is a munka. Először fura volt az óriási tűkkel dolgozni. Nem ülhetek a kanapéra sem, mert folyton akad, széken ülve tudok vele kötni. Nyilván lehetne rövidebb is egy ilyen nagy tű, de egyelőre még nem tudom, nem lesz-e szükség a hosszára.
Elég könnyű belejönni, pláne haladni vele. Éppen, amire vágytam! Néhány óra alatt 6 darab négyzettel készültem el.
Így hármas haszna van ennek a tevékenységnek: 1. jól esik 2. készül egy tök jó meleg takaró 3. és fogy a fonal!
Olyan illúzióm persze nincs, hogy ilyen módon pikk-pakk feldolgozok több bőrönd fonalat, de valami elindult, kérem, valami elindult. Azt hiszem, a hosszas szanálós folyamat kellemesebb szakaszához értem...
Ha gyorsan akartok elkészülni például egy ajándék párnahuzattal, ajánlom ezt a technikát. Ennél még nagyobb tűvel is érdemes próbálkozni, ami könnyű fából készüljön.
fotó és szöveg: Babarczy Veronika
