A zilált állapotokat, amivel a felújítás és a beköltözés járt, már eleget láttátok. Reméljük, a hosszúra nyúlt krónika nem volt haszontalan, és hasonló élethelyzetre adtunk pár jó ötletet, átgondolni valót.
Továbbra sem ígérünk nagy tempót, de szépen apránként alakul a rend. Húsvétra csak összekapjuk magunkat!
Az első hétvégére, amelyet az új lakásban töltöttünk, mindenképpen fontosnak éreztük, hogy legalább az asztal környéke szép legyen és le tudjunk ülni. Szerencsére a néni ránk hagyott egy "vadi új" rezsót, azon készült a kávé, mert a főzőlapot csak később kötötték be. Sőt, konyha sem volt pár napig.
Jól esett leülni, jól esett, hogy újra magunknál vagyunk. Persze lehetett volna még később költözni, amikor már minden készen van, de mi a tábori változat mellett döntöttünk. Nyilván ez nehezített pálya, de már nagyon akartunk jönni.
Az egyik legfontosabb lépés a rend felé: a konyha. Asztalos összeszerelte nekünk a bútort, amely ezúttal igen egyszerű lett (korábban írtam a legutolsó verzióról: itt), aztán már csak a gáz és víz bekötésére kellett várni. (A zöld üveg Apósom borát, a másik Apámtól kapott mézet tartalmazott – hűséges kísérőink voltak mindeddig.)
Közben elkezdtük felszámolni a dobozhegyeket. Nem hülyeség beszámozni a dobozokat, mert ha nem is a megfelelő helyiségbe kerültek (írtam a bénázásomról), legalább a tartalmukat ismerjük.
Mindenféle üvegfelületek megtisztításával bíbelődtünk. A durvábbaknál pengére is szükség volt.
A lájtosabbakat pedig csak úgy hagyományosan.
Az állapotok továbbra is inkább kócosak, de lassan kialakulnak rend-szigetek.
Eléggé inspirál minket, hogy felszámoljuk a dobozrengeteget, mert mindaddig az összes multi képviselteti magát a lakásunkban. Egyelőre a dél-amerikai banánforgalmazók viszik a pálmát, de szoros a verseny a pelenkásokkal.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
