Rutinos költözőként, számtalan kollégiumi, albérleti, bel- és külföldi helyváltoztatás után is azt mondom, ilyen még nem volt. Egy 8 órás költözködésen vagyunk túl, ami a zongoraszállításban edződött stábunkat is lefárasztotta. Mea culpa: elképesztő tárgyáradatot kellett megmozgatniuk.
Épp csak egy rövidke bejegyzésre tellett aznap, hogy hírt adjunk: költözünk. Azóta pedig ennyi idő kellett, hogy kiheverjük. Brutális volt, ugyanis.
Kezdjük onnan, hogy a parketta elkészült, nagy örömünkre, ezzel levonultak a mesterek a színről, hogy már "csak" szerelni térjenek vissza – vizet, villanyt. (Elkövettünk egy bakit is!*)
Amint megszáradt a parketta, szétpakoltuk a halomba rakott bútorokat, a konyhából és a fürdőből. Ezeket az előző tulajdonos 100 éves nénink hagyta ránk. Rengeteg meló volt portalanítani őket (lásd: csillagozott rész).
Amit nem tudtunk megmozdítani, annak a takarítása a költözés napjára maradt. De (majdnem) elkészült szigetek azért kialakultak, mint például a fürdőszoba, és egy fotónyi pillanatra a konyha.
Napsütéses délben indultunk a XIII. kerületből, ahol ideiglenesen laktunk a felújítás alatt. Négy srác érkezett, akikkel már korábban is költöztünk. Mivel az a specialitásuk, hogy nagyon vigyáznak a tárgyakra, és elégedettek is voltunk velük, őket hívtuk vissza. Pikk-pakk felpakoltak minket, majd első körben helyükre kerültek a lakásban álló bútorok. Némelyik elég speciális módon, mert, ahogy említettem, a takarításuk még hátra volt... A fiúk a levegőben tartották a bútorokat, amíg leporszívóztam és letöröltem őket. Találkoztatok már ilyen költöztetőkkel?
Nem volt véletlen, és nagyon jó választás a Költözés másképp cég, csakis ők tudták velünk így végigcsinálni ezt a kimerítő napot. (Figyeljétek a rendszámot! :)
Amint az első kör helyre került, jött a neheze: áthurcolni a régi lakásunk teljes berendezését, ahol a srácok a régi hálószobába pakoltak be mindent januárban** – 10 m²-en rengetek holmi (a fotó már a némiképp kipakolt állapotot mutatja).
Eközben elindult egy különítmény a Várba – ahol barátaink fogadtak be további cuccokat –, utánfutóra pakoltak, úgy érkezett meg egy újabb szállítmány. Délután még egy kolléga csatlakozott az eddigi négyeshez, immár öten hurcolkodtak.
És folyamatosan töltötték föl a lakást.
A monoton cipekedést hol egy kazános, hol egy vizes, hol egy digi-kábeles szakította meg, mindenki bekötött valamit. Este 8-ig megállás nélkül dolgoztunk, megtelt a lakás, egy pince, még egy pince, azaz minden rendelkezésünkre álló hely, zsúfolásig. Úgy elillant a nagy tér, mintha sosem létezett volna. Körülbelül az alábbi sűrűséggel borított mindent a dobozok, és hirtelen nagyon feleslegesnek mutatkozó tárgyak sokasága.
Volt egy vicces közjáték: a költöztető srácok a munkához szükséges szakadtabb pokrócokat a bejáratnál hagyták. Egyszer csak eltűnt az egész halom. Egyikük a keresésére indult a házban, és mire meglelte a hölgyet, aki felnyalábolta, a cucc már bent forgott a mosógépben. Érdemes mindig figyelni, és a rossz pokrócokat se hagyjuk szanaszét költözésnél!
Még egy baki: elfelejtettem kiragasztani az előzetesen gondosan megírt listáimat, mely dobozok, hova kerüljenek (meg voltak számozva). Ebből is adódott, hogy este, amikor láttuk mit alkottunk, egy kicsit még átpakoltattunk egy-két szakaszt a fiúkkal – muszáj volt, hogy egyáltalán átlássuk a helyzetet. A srácok ezt hatalmas türelemmel viselték, amelyért utólag is hálásak vagyunk nekik.
Mikor lerogytunk volna, kiderült, hogy nincs meg az ágynemű. El tudjátok képzelni azt a pillanatot? Mint, amikor sátrat vernél, hogy megmenekülj a szúnyogok elől, de nincs meg a cövek. Mire megkerült, abszolút elkeserítőnek találtuk a helyzetünket, a káoszunkat. Főleg persze az én káoszomat. A napvilágra került tárgyrengeteg az én bűnöm! Az évek során gyűjtögetett vackaim, féltett mindenféléim végül nem is illenek bele a koncepcióba. Mentségemre annyi szól, hogy akkor még nem tudtam, hogy olyan lakásunk lesz, ahol eleve jó pár bútort megöröklünk. Persze ez nem tragédia, csak jócskán hátráltatja a rendrakást. De szerencsére ott van lehetőségként a szeretetszolgálat, elajándékozás, kiárusítás, bolhapiac, könyvadomány, stb.
Kellett egy szünnap, hogy utána újra neki bírjunk állni a rendezkedésnek, és tetű lassan, de elkezdjen összeállni valami rend. Kezdjen... Hú, de messze van még a rend! Nem túlzok, magatok is látjátok majd, lépésről lépésre.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
költöztetés: Költözz másképp
Jó hír!
Ha a Költözés másképp csapatát választjátok, Nem Art Decor olvasóként 10% kedvezményt kaptok! Egy felújítás végén az ember mindig nagyon boldog az ilyen lehetőségektől. éljetek vele bátran! egyszerűen csak hivatkozzatok ránk :)
*A parketta csiszolásához minden felületet szabaddá kellett tennünk, ami azt jelentette, hogy a hideg burkolatú helyiségekbe tornyoztunk be mindent (konyha, fürdő). Ugyan leragasztottuk az ajtókat, de a csiszolás finom pora így is szépen belepte őket. A bútorok eleve porosak is voltak, hisz végig itt álltak lenejlonozva a felújítás alatt. Itt jegyzem meg: ettől a szótól feláll a hátamon a szőr. Ui. a dolog nem eddig még soha nem működött. Még egyszer egy mesterember kimondja, azonnal szerződöm vele a takarításra is. Nincs olyan változata a nejlonozásnak, amely a portól megóvná a tárgyakat, hacsak az nem, hogy mindent betekersz folpackkal. Olyan poros volt minden, hogy napokig takarítottuk. És nem volt egyszerű logisztika a telepakolt helyiségekben szlalomozni, ott végezni a piszkos munkát, mert a parkettát mindenképpen meg akartuk óvni. Alapvetően jó nagy szívás volt az egész, amit úgy lehetett volna megúszni, ha a második parkettacsiszolás előtt mindent csontra kitakarítunk, és iszonyú gondosan lenejlonozunk. Folpackkal!
** Az új tulajdonos megengedte, hogy a dolgaink nagy része ott maradhasson nála a felújítás alatt. Örök hála a nagylelkűségéért!
