Sokszor írtunk már arról, milyen hasznos tud lenni egy kis változás. Akár egy nyaralás, amikor kimozdulunk a megszokott ritmusból, akár egy kényszerű kiköltözés.
Az utóbbit lehet nagyon rosszul is megélni, de tudatosan hasznát is vehetjük. Esetünkben úgy alakult, hogy a kifizetéskor azonnal birtokba is kellett adnunk a lakást (jogi kérdésekről írtunk: itt). Egyik barátnőm felajánlotta, hogy beköltözhetünk a gyönyörű lakásába, ami éppen üresen állt.
Nagyon-nagyon más, mint a miénk, éppen ettől érdekes!
És attól is, hogy 2 hónapra kellett berendezni. A költözködés és dobozolás közepette kétfelé pakoltunk 1. amire szükségünk lesz kb. 2 hónapig 2. amit az új lakásba költözésig tudunk nélkülözni. Mivel az ágyunkat hozni kellett, nagyobb autóval jöttünk, befért volna sok doboz, ha úgy akarjuk. Mindennapi használatra azonban nem sok mindent hoztunk. Pedig elférne, egy 70 nm-s lakásról van szó.
Abból a megfontolásból szerveztük így, hogy egyrészt minél kevesebb tárggyal kelljen majd bajlódni az összepakoláskor, másrészt bennem ott volt a kíváncsiság, mi az a minimum, amivel elboldogulok, különösen a konyhában. Két banános dobozba minden elfért – értsd: össze lábas, tányér, pohár, bögre, evőeszköz, tepsi, kuglófsütő, mérleg, tea- és tésztaszűrő és 2 boros pohár –, amit most használunk. Igaz, nincs ünnepi terítés, teás kancsó, szép csészék, de ennyivel főzök-sütök, terítünk, és ennyi elegendő is. Még vendéget is tudunk fogadni, szerényen.
Mindig őszintén meglepődöm ezen a tapasztalaton. És mindig rádöbbenek, mennyi felesleges kacattal vesszük körül magunkat, ahelyett, hogy tényleg csak a szükséges és ésszerű mennyiséget tárolnánk. Ezen felbuzdulva az új konyhánkat tovább egyszerűsítettem. Korábbi tervvázlatok: itt.
Ugyanis most már biztosan tudom, hogy sokkal kevesebb hely elegendő a főzőedényeimnek. Ami a legfontosabb viszont, hogy legyen nagy munkafelületem, és a helyiség is tágas legyen (elvetettem a korábbi elrendezést, térelválasztást is; utóbbi mondjuk szekrényfunkciót is ellátott volna, de ez a bizonyos szekrény máshova kerül). Így nyerek 160 cm munkapultot, és egy minimális konyhát, ami nekünk elegendő és kényelmes. A hangsúly az étkező részen és a tálaláshoz szükséges tárgyakon lesz, abból jóval több van ugyanis.
A barátnőm konyhájában folyton méregettem, ami szintén sokat segített a tervezésben.
Igaz, ez a lehető legjobb elosztású konyha a maga U alakjával, az ablakkal, a nagy pultfelülettel. Tökéletes ergonómiai háromszög, jobbra a hűtővel – ami már nem látszik a fotón –, balra a mosogatóval. És rengetek munkafelülettel.
A használat során bennem mégis fölmerült, hogy a tűzhelyet picit tolnám jobbra vagy balra. Egyszerűen a még több összefüggő pultfelület érdekében. Akkor viszont már túl tökéletes volna!
Visszatérve az kitelepítettség lélektanához, csak ajánlani tudom (hozzáteszem, az igazi kitelepítettek is hasonlókat szoktak mondani, sokat gyógyít a dolog a birtoklási vágyon). A fentieken túl még az a nagy előnye is megvan, hogy az ember nyugodt hátországot nyer a stresszes lakásfelújításhoz. Persze, gyorsan megnyugtatok mindenkit, a lakásfelújítás csak a maga természetéből fakadóan stresszes. Amúgy nem egy rémséges dolog. Ha sikerül kalandnak és megoldandó feladatnak felfogni, még akár szeretheti is az ember. (és az olvasók közül most többen bólogatnak:). Viszont mindenképpen kell készülni rá lelkileg is, és nem árt, ha erre az időszakra biztosítani tudjuk magunknak a nyugalmat, a rendezettséget, legalább, amíg álomra hajtjuk a fejünket.
A barátainktól nagyobb segítséget nem is kaphattunk volna, mint, hogy ebben segítettek nekünk.
Babarczy Veronika
Fotó: OGM
