Az emberiség ősidők óta rajong a színekért. Érdekes módon a színek használatának is megvan a maga történelme, korszakonként másként használtuk, kedveltük őket.
Régóta készülök írni a színekről és rólunk: azaz, hogyan hatnak ránk, és hogyan hatottak egyes korokban, hogyan használjuk őket, melyek a legfontosabb tudnivalók velük kapcsolatban.
A cikk létrejöttében nélkülözhetetlen segítséget kaptam dr. Nemcsics Antal színkörnyezet tervezőtől, aki a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, és maga is alkotó ember, festőművész. Tehát rendkívül sok szempontból tanulmányozta a színeket. Az ő segítségével és kötete a Színdinamika felhasználásával gondoljuk át a színek szerepét az életünkben.
Épített környezetünk, a lakásunk, annak különböző helyiségei, vizuális rendszert alkotnak. Ez azt jelenti, hogy a falak, a bútorok mérete, egymáshoz való viszonyuk, formájuk, színük hat egymásra. Egy-egy helyiségben a térelemek, tárgyak együttesen hozzák létre a térélményünket. Ezt az élményt a fény teszi lehetővé. Sőt, a szemünkbe jutó fény erősségének különbségei alapján következtetni tudunk a térelemek (falak és bútorok) hozzánk való távolságára is, és ezzel magára a térre.
(szemléltető ábrák itt)
Néhány fogalmat gyorsan átveszünk, hogy tudjunk őket használni.
A fénynek ezt az érzékszervünkre gyakorolt hatását színérzetnek nevezzük, amely három irányban változhat: színezetben, telítettségben és világosságban. A színezet eredménye maga a szín: kék, zöld, piros, stb. A telítettség fogalma a színnek a vele azonos világosságú színtelentől való távolságát fejezi ki. A világosság pedig megmutatja, egy adott felület mennyi fényt ver vissza, illetve enged át szórtan. 
Ha a színek lakásban való használatát vizsgáljuk, fontos ismernünk a színek térérzetet módosító hatását. Tudjuk, hogy a meleg színek közelítenek, a hideg színek távolítanak – ezért ajánlatos a kisebb helyiségeket fehérre, de legalább is világosra festeni.
Továbbá fontos tudni, hogy a szín mindig az őt körülvevő társaival együtt, azok függvényében hat a térben is és módosítja térérzetünket. Hajdani rajzórai ismeretekből emlékezhetünk rá, hogy fekete alapon a sárga szín előrelép, a lila belesüpped az alapba, és a többi szín e kettő között helyezkedik el. A fehéren megváltozik a hatásuk: a lila kilép az alapból, a sárgát pedig a fehér visszatartja. Vagyis mindig együttesen érnek el hatást.
(szemléltető ábrák itt)
Gyakorlatban
Belső terek esetében egy helyiség mennyezetén a kékek és zöldek nagyobb mértékben térérzet növelőek, mint a padlón.
Viszont a piros és a bíbortartomány színei a padlón kevésbé nyomasztóak, mint a mennyezeten. Alacsony térben a mennyezeten telítetlenebb színeket kell használni, mint a padlón. A színkialakításkor az oldalfalak esetén a színezet, a mennyezet esetén a telítettség és világosság játszik szerepet a térérzet alakításában.
Ma, amikor a legőrültebb trendekkel találkozunk. legalább is számos közülük nem túl körültekintő a hatást illetően, érdemes ismerni azokat a tényeket, amelyeket hosszú évszázadok alatt figyeltek meg festők, építészek, akik az összefüggéseket, a színek és formák ránk gyakorolt hatását mélységükben akarták megismerni.
A belső tér akkor kellemes számunkra, ha könnyen tájékozódunk benne, legyen az egy reptéri csarnok, vagy egy lakószoba. Szemünk azonnal érzékeli a falakat, a mennyezetet, a tér elemeit, amelyek segítségével eligazodunk.
Kellemetlen számunkra, ha a helyiség alapterületéhez mérten a mennyezet túl magas. Ezt a problémát orvosolni lehet színnel.
Sokkal kellemesebb, ha a fal színe harmonikus közép a padló és a mennyezet világossága között. Kevésbé kellemes, ha a fal sötétebb, mint a padló, és egyenesen nyomott érzésünk van olyan térben, ahol a mennyezet a legsötétebb.
Egyértelmű tehát, hogy a fal, a padló színe a tér méretét változtatja meg számunkra. Széles és alacsony helyiség falait előnyösebb telítettebb, sötétebb színre festeni, így jobban érezzük a tér volumenét. 
Magas belső esetén a pillérek, tartógerendák színe különbözzék a fal, a mennyezet színétől. Rendkívül nagy térnél megnyugtatja a stabilitásérzetünket, ha a tartószerkezet erőteljes színű. 
A ma különösen divatos, tagolatlan, nagyméretű belső tereket is érdemes színekkel megbontani, amelyek a különböző funkciókat is kijelölhetik: nappali, étkező, konyha, stb.
Gyakorlatban
Régi épületek mély ablakbélleteit fessük mindig fehérre. Ezzel nem csak megnyugtató hatást érünk el, érzékeltetve a fal tömegét, hanem a fehér felületről nagy mennyiségű fény jut a térbe, nem pedig színes reflex.
A belsők színkialakítását az ablakok tájolása is befolyásolja. Északi helyiségben ne használjunk sok kéket, déliben sok pirosat. Előbbiben a sárga, utóbbiban a zöld előnyös.
Kis helyiségekben ne használjunk nagy mintás, telített színű motívumokat. A nagy mintás, erős színű felület nyugtalanító lehet, valamint zavarja a berendezési tárgyak vizuális megjelenését is. 
A függőleges csíkos mintázat a helyiséget magasítja, a vízszintes hosszabbítja.
Amikor egy festéket elképzelünk egy helyiségnyi felületre, érdemes próbát tenni vele egy nagyobb felületdarabon – és ez ne pár dm² legyen. Figyeljük meg a szín viselkedését a különböző napszakok és fényviszonyok esetén. Sok hibás döntést elkerülhetünk egy ilyen próbával.
További szemléltető ábrák itt.
A cikk második része: Szín-akadémia 2.
