A színek hatnak ránk. Befolyásolják a koncentrációs képességünket, a kedélyünket, még az étvágyunkat is. Különböző életkorokban másként viszonyulunk hozzájuk, de országonként, sőt történelmi koronként is. Dr. Nemcsics Antal professzor, színkörnyezet tervező segítségével tovább tanulmányozzuk a színeket.

A modern kor hajnalán forradalom zajlott le a tudományokban és a művészetben. Egyre többen fogalmazták meg, hogy a formának a használati funkcióhoz kell alkalmazkodnia, legyen ez épület, vagy használati tárgy. Az Arts and Crafts mozgalomtól a Bauhausig az az eszme mozgatta a művészeket, hogy művészet és élet szerves kapcsolatát alakítsák ki.
Vonatkozott ez a lakótérre is. Kicsit talán ijesztő Le Corbusier megfogalmazása: „a lakás lakásgép”. Mégis ennek a gondolatnak a nyomán sikerült továbbgondolni a lakóterek helyes térarányát, tájolását, fűtését, szellőztetését, azaz fizikai és szellemi igényeink még jobb szolgálatát.

A harmóniaérzetünkhöz hozzátartoznak a színek is. A színek megtervezése sem lehet véletlenszerű, összefügg a használati funkciókkal, hiszen minden tevékenységhez kötődnek érzelmi, gondolati, eszmei szálak. Egy lakás, mindig konkrétan meghatározható használók számára készül, ezért nagyon fontos az ő színpreferenciájuk ismerete. Minden ember másként viszonyul a színekhez. Mégis, kísérletek igazolják, hogy egyes embercsoportoknak azonos, vagy nagyon hasonló a színpreferenciájuk.

Gyakorlatban
Megfigyelhető, hogy életkorok szerint változik a színkedvelés, ezért fontos tudni a tervezésnél, milyen életkorúnak készül az adott tér. Néhány példa: a kisgyerekek a tüzes pirosat kedvelik, szokás is bölcsőbe piros textilt kötni.

A felnőttek viszont szívesebben látnak törtebb árnyalatokat maguk körül.
A nők a sárgákat és ibolyákat kedvelik.



A férfiak inkább a kékeket és zöldeket szeretik.


A lázas beteg irtózik a narancs színű környezettől, az öregek, a fázékonyak, a vérszegény emberek éppen ezt szeretik.


A szangvinikus alkat kedveli a cinóbervörös és krapplak környezetet, a depressziós beteggé lesz tőle.



Ő a zöldeket, sápadt violákat kedveli. Más színek hatnak ránk hideg, téli környezetben, mint nyáron, mást szeretnek a magas helyek és mást a síkságon lakók, mást az afrikaiak, mást a franciák, mást a németek.


További érdekesség, hogy az emberiség története során az emberek színpreferenciája a meleg színektől a hideg színek irányába változott. Bizonyított, hogy az emberi szem színmegkülönböztető képessége fejlődik. A színárnyalatok száma, amit ma látunk, messze meghaladja azt, amit pár száz évvel ezelőtt élt elődeink láthattak. Azt is tudjuk, hogy a régi idők embere nagy áldozatokra volt képes, egy-egy új, szép színárnyalat érdekében. Hatalmas utakat tett meg távoli festékbányákhoz, és sok helyütt a festékanyag nagyobb értéknek számított az aranynál.

Kezdetben a vöröseké volt az elsőség, hogy azután fokozatosan átadják helyüket a kéknek. Érdekes, hogy ezalatt a sárga kedvelése nem változott.

A színkedvelésen túl más is változott: a középkorban például az erőteljes árnyalatokat szerették, a reneszánszban emellett megjelentek a törtebb árnyalatok.

A barokk tovább gazdagította a telítettség skálát, de szívesen használt egyre világosabb színeket is, amit a klasszicizmus vitt tovább, elhagyva a telítettebb tónusokat.

A romantika korától a színvariációk száma rohamosan csökkent, mígnem a XX. század fordulóján bekövetkezett a teljes elszürkülés.

A század második fele óta színesednek újra az épületek és napjainkra a belső terekben is bátrabbá lett a színhasználat. (Minden történelmi kornak rögzíteni lehet sajátos színpreferenciáját. Ennek a műemlék épületek színkialakításánál van különös jelentősége.)

 


A tervezésnél az egyes színekhez tartozó asszociációkra, gondolattársításokra is figyelni kell. A különböző színek különböző érzelmeket, hangulatokat képesek kifejezni. Egy szín azonosulhat egy tárggyal, fogalommal a tudatunkban, például: kék az égbolttal, vörös a tűzzel, narancssárga a napfénnyel. Nem csak az egyéni tapasztalataink, hanem az emberiség kollektív színélménye is tovább él bennünk. A színasszociációknak biológiai, esztétikai és szimbolikus tartalmuk van. E tulajdonságuk főleg lakásbelsők kialakításakor játszik nagy szerepet.


Gyakorlatban

A kék lázcsillapító hatású, csökkenti a fájdalomérzést, vérnyomást, pulzust és a percenkénti kilégzést. Az ibolya a szívműködésre kedvező hatású, működését fokozza.
A vörös az idegrendszerre serkentőleg és izgatóan hat. Növeli a vérnyomást és a percenkénti pulzusszámot.


A narancssárga kedvezően befolyásolja az emésztőszervek működését, csökkenti az anyagcsere zavarait. A citromsárga az agytevékenységet serkenti.
A zöld nyugtatólag hat az idegrendszerre, csökkenti a vérnyomást, tágítóan hat az erekre.    

                                                                                        
„Ha két egyforma nagyságú kört készítünk, s az egyiket sárgával, a másikat kékkel töltjük ki, (…) rövid koncentrálás után észrevesszük, hogy a sárga kisugároz, mozgást kap a centrumból, és majdnem láthatóan közeledik az emberhez. A kék azonban koncentrikus mozgást végez, hasonlót a csigáéhoz, amely elbújik a házában és eltávolodik az embertől. Az első kör szúrja a szemet, a másodikba belemerül. A sárga izgatóan hat a szemünkre, a színben kifejezett erőszak vonásait mutatja. A narancsvörös erő, energia, határozottság érzetét kelti. A vörös olyan, mint egy egyenletesen izzó szenvedély, magabiztos erő, energiával teli, céltudatos, de a kék kioltja, mint az izzó vasat a víz. A krapplak megtisztult szenvedélyt, rejtett aktivitást mutat. A viola az embertől távolodó mozgást fejt ki, valami beteges, kialudt, szomorút hordoz magán. A kék elmélyülésre kelt vágyat. Minél sötétebb a kék, annál inkább hívja az embert a végtelenbe. Vágyat ébreszt a tisztaság, a titokzatosság iránt.” (Kandinsky)


Korábbi cikk a témában:

Szín akadémia 1.