A húsvéti szünet nagyon nyúlfarknyi volt, de nem nem arról fogok írni, hogy unatkoztam volna. A magyar lakásdizájn témájú lapokat akarnám ízekre szedni, de legalább is kicsikét megcsipkedni.
Nem tudom, a bejáratott rutin teszi-e, vagy trendek majmolása, hogy mind egytől egyig unalmas, egy kaptafa, vagy felszínes locsogás. Az elmúlt pár napban adott volt nagyobb mennyiségű, válogatott lap, sok évre visszamenőleg, az átlagnál több idő és a nagy lelkesedés, ami le is lohadt hamarost. No, mi derült ki?
Hogy az igazán vagány, eredeti ötletek először is nagy ritkán kerülnek be a lapokba, másodszor elvétve magyarok, inkább átvett anyagok.
A magyar "trend" pedig semmitmondó rongyrázás, drága cuccokkal való villogás, semmi eredeti.

Azt nem mondhatom, hogy nem találni  a mi magyar lapjainkban semmi érdekeset, de nem eleget, az fix. Ritkán inspirálóak, kreatívak. Nem csoda, ha a közízlés olyan, amilyen, és ez mindenben, de MINDENBEN megnyilvánul. Az öltözködéstől az étkezésen, a lakásbelsőn át az utcaképig, sőt a társadalmi együttélésünkben. Nem állítom, hogy az ég világon minden levezethető az ízlésből, de az igényesség azért eléggé meghatározó személyiség/környezet formáló tényező. Felénk ez egyelőre hiányozgat.
Elkeseredhetnénk azon, hogy nem olyan rég - ha 60-70 év annak mondható - más világ volt errefelé, ugyanakkor ebből az következik, hogy egyszer már képesek voltunk összehozni valami figyelemreméltót, másrészt talán a hiánya ott pislákol mindnyájunkban és talán még teszünk is érte valamit. Egy lakáskultúra témájú lap pl. kiváló célként tűzhetne maga elé valami hasonlót. Jó, persze, értem én, hogy reklámok nélkül eltűnnének a színről, de nem lehet valahogy mégis az ízlés mellett letenni a voksot és szűrni azokat a nyomorult pop reklámokat?

Nem engedem szabadjára a fantáziámat, mennyire frankón el tudom képzelni kis országunk ismét magához tért verzióját... De, ha kis lépésekben haladunk, az is látványos lesz. A magánigénytelenségeink felszámolása elkezd hatni, ebben biztos vagyok.
Hát ha még hozzáadódna, hogy a városi ember kicsit úrrá lesz a vele született lustaságán és fizikailag is tesz valamit a környezetéért, meg utat talál a közvetlenül mellette élőköz, kész forradalom volna.

El találtam ragadtatni magam, holott tudom, csak a konstruktív hozzáállásnak van értelme, az ostorozásnak nem sok. Vitathatóan méltó felháborodásomban akadtam rá a következő bejegyzésre és a hozzá tartozó kommentekre. Akár meg sem kellett volna írnom a magamét...

De ami ennél fontosabb: egyre többen vagyunk a szép környezet, az igényesség és kreativitás iránti  vággyal, azzal az elvárással, hogy a "hivatalos" lapok produkáljanak jobbat, többet, és akik nem adjuk fel a hitet a SZÉP szelíd, emberré formáló erejében.