Nem is mentegetőzöm, eltűntünk. Elfáradtunk, nyaralunk, pihenünk. Igazából csak egy keveset, mert most is sok a meló. Amíg nem jönnek az ígért beszámolók (a vizsgamunkáról), hadd tudósítsunk Tállyáról, ahova a férjemet, Oláh Gergely Mátét – akit jól ismertek ti is, a blog fotósaként – hívták meg a Tállya Art alkotótáborba.
Tokaj Hegyalját és Kelet-Magyarországot nagyon szeretjük, ahogyan korábbi cikkekből is kiderült – Kincset rejtő Tiszahát, Világhír és büszkeség: a Füleky Pincészet, Környezettudatos népi építészet –, tehát boldogan mentünk.
Tállyán hagyománya van az alkotótáboroknak, a szocializmusban a keleti blokk kedvelt "nemzetközi" művésztelepeinek egyike volt. Ezt a hagyományt kívánják feltámasztani vendéglátóink, az Oroszlános Borvendéglő tulajdonosai.
A gyönyörű Oroszlános Házat, amely a zempléni Szirmay család birtokközpontjaként négyszáz éve áll a falu központjában. A kis kúria a II. világháborúig pezsgő társadalmi élet helyszíne volt. Mára új életre kelt, étteremként, hotelként üzemel. A tulajdonosok jóvoltából a tábor vendégei is élvezhették az étterem konyháját és finom borait, amelyeket szerényen itt tárolnak:
Tokaj Hegyalján minden a borról szól. Megtudtuk, hogy az aszúsodás vagyis nemes rothadás nem csak itt jellemző, több más borvidéken megtalálható (pl. Arad-hegyalja, Mór), azonban a környező folyók (Bodrog, Tisza) adta mikroklíma eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás.
Ami viszont a világon egyedülálló, és csak itt meg a Rajna-vidéken található meg, az a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész, a Cladosporium cellare. Ennek a gombának nélkülözhetetlen szerepe van a mi híres Tokaji Aszúnk létrejöttében.
Maguk a pincék is gyönyörűek, önmagukban is hatalmas élményt jelentenek. Ezt az élményt fokozza még az illat és a hőmérséklet – ugye, mondani sem kell, mekkora áldás ilyenkor nyáron egy pincetúra!
Tállya nem szokványos falu. Megfogja az odalátogatót. A valaha módos borkereskedő település épületei szebb, gazdagabb időkről mesélnek. Amint az is, hogy itt keresztelték Kossuth Lajost, és a Rákócziaknak kedvelt birtokuk volt Tállyán. Az egykori piactér a felvidéki városok hangulatát idézi. A református templom tornyából pedig szépségesen tárul fel az egész vidék. A vidék ugyan még mintha Csipkerózsika álmát aludná, de bízunk benne, hogy ez már az ébredés előtti pillanat, hiszen csodálatos adottságai vannak.
Az egyik kis kúriát francia tulajdonos vette meg, azt beszélik, 100 ezer forintot fizetett érte. Jó szeme van a srácnak! Ha szépen felújítja, nem sajnáljuk tőle. A falu régmúltjából egyébként az derül ki, hogy a XI. században vallon telepesek alapították, neve is a francia "tallie" szóból ered, ami magyarul irtást jelent. Ki gondolná, hogy Tokaj környékén ilyen régi a frankofon hatás...
Bringával tekertünk föl a falu feletti kőbányához, ahol kiváló minőségű andezitet bányásznak. Ugyan elbontják a hegyet, de a látvány lebilincselő. Picit 1980 élmény is.
Egyik nap átugrottunk strandolni Mád mellé, a Bortóhoz. Hogy is hívhatnának egy tavat másként errefelé...? A szőlőtőkék szalagjai szép szabályosan sorakoznak a szembeni lankákon, minden gyönyörű. Valahogy kicsiben, összesűrítve, esszenciálisan. Apropó, Mád, az már egy külön beszámoló lesz!
Kirándultunk a falu fölötti erdőkben is, végül a hegytetőről néztünk naplementét.
Lehet ezt még fokozni? Amitől ez az utazás egészen más volt, mint a megszokott rácsodálkozós, élménygyűjtős nyaralások, az az, hogy az esti tábortűznél előkerültek a versek, hisz írókkal, költőkkel voltunk együtt. Az éjszakában pattogó tűznél zajló felolvasások és világmegváltó viták felejthetetlenné tették Tállyát.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
