Immár másodízben nyerte az év ipari épülete címet magyar épület: idén a Füleky Pincészet kapta a kitüntető rangot a leglátogatottabb építészeti szakmai fórum, az ArchDaily év épülete versenyén, a tavaly díjazott Laposa Pincészet után. Nemrégiben, egy szép tavaszi napon kiruccantunk megnézni, hogy beszámolhassunk róla.

Bodrogkeresztúr történelmi múltjának tanúi azok épületek, ahol ma a Füleky Pincészet helyezkedik el. Valaha a XIV-XV. században egyházi birtok lehetett, a szóbeszéd szerint talán kolostor is. A pincészet melletti, XIII. századi templom, a parókia – amely vallon mesterek keze nyomát őrzi és három van belőle az országban, ezen kívül még Tokajban és Liszkán – is erre enged következtetni.

De még valószínűbb, hogy a hűbérbirtok volt. Az 1700-as években már bizonyosan annak a Füleky Györgynek a tulajdona, aki az I. Tokaji Borművelő Egylet indítványozója, és aki a környék kegyura lehetett. A szomszédos ecet „gyár”, azaz egy családi manufaktúra is több száz éves épület. Az utak beszakadásai pedig mindenütt a középkori pincerendszereket jelzik. Olyan elfeledett történelmi örökség tanúi, amelyet éppen ideje volt feléleszteni több száz éves álmából.

  Fotó: Füleky Pincészet

A pincészetet természetesen államosították, és a szocializmusban a nagyobb épületben a tanács szükséglakásai kaptak helyet, a kisebbik pedig, amely ma a díjnyertes ipari épület, szövetkezeti feladatokat látott el.
A Füleky jogelőde az önkormányzattól vásárolta meg az épületegyüttest, teljesen elhanyagolt állapotban. A már műemléki védelem alatt álló terméskő épület új életet kapott.
Először a pincészet készült el, a telek felső részén álló épület felújítását nyárra fejezik be. Amint elkészül, átveszi a reprezentatív feladatok nagy részét. Emellett borérlelés, múzeum, iroda és raktár is helyet kap ott, valamint két vendégfogadásra alkalmas apartman.

A pincészet épületének az az izgalmas története, hogy tulajdonképpen bontásra ítélték, amikor is kiderült, hogy a sátortetős szocreál ház valójában középkori terméskő falakat rejt. A Műemlékvédelmi Hivatal pedig igen szerette volna megtartani. Az újonnan felmerült akadály fordított egy nagyot az építkezés menetén és az eredeti elképzeléseken, az a gondolatiság erősödött meg, hogy a régi falakat integrálják az új épületbe.


Gondoljunk csak bele, egy ilyen építkezés során az építésznek gyakorlatilag egy új szakmába kell beletanulnia, olyannyira, hogy az épületnek, amelyet tervez, az esztétikai szempontokat maximális figyelembe véve abszolút funkcionálisnak kell lennie, és tökéletesen szolgálnia a munkafolyamatokat. Ehhez nagyon elmélyült, átgondolt előkészítésre van szükség, és komoly esettanulmányra. Az együttműködő felek, azaz Építész Stúdió munkatársai, Félix Zsolt és Fialovszky Tamás, valamint a Füleky Pincészet ebben az esetben kiválóan oldottak meg.


Az egykori falak ugyanabból a mádi kőből épültek, amelyből az újonnan kialakított fal- és épületrészeket is emelték, de utóbbiakat már egy új felületi megmunkálással. A régi és az új találkozásának szintén izgalmas eleme a betontető, mind az anyagát, mind a formáját illetően. További különlegességét az adja, hogy kőlapokkal fedték, ugyanolyan technológiával, mintha cserepek lennének.
Az épület masszív kis tömbje nyugalmat ébreszt, befogadható, szerethető léptéke a szemnek kedves. Tágas, szokatlan megoldású belső terei pedig szép és élhető munkahellyé teszik.
A pincészet alapterülete, ha látszólag behatárolt is, nem korlátozza a munkálatokat, a feldolgozást, éppen a tökéletes funkcionalitásnak köszönhetően.


– A szüret idején az utca felől érkeznek meg a teherautók a szőlővel, ami válogatás után a préstérbe kerül – magyarázza a munkafolyamatokat Brezovcsik György a Füleky Pincészet borásza. – A préselés után a mustot ülepítjük. A tartálytérben történnek a kezelések, szűrés, házasítások. A tervezést a technológia folyamata diktálta. Az első fázis az úgynevezett „koszos” térben történik, aztán fokozatosan haladunk a durvából a finom felé, egészen a patikai tisztaságú palackozó térig. Amikor is minden más munkafolyamat leáll, mert ez egy nagyon kényes fázis.


Mivel a munkafázisokat térben nem mindig tudtuk elválasztani egymástól, ezért időben tesszük.
Viszont hihetetlen előnye, hogy természetes a kommunikáció, hisz látjuk egymást, nem kell nagy távolságokat bejárnunk egész nap, könnyen tisztán tartható a tér, praktikus és szerethető.
Terméksorunk három fő pillére: egy kiváló száraz bor, a tokaji késői szüretelésű Pallas, valamint a 6 puttonyos aszú.


– Egy bornak három év alatt lesz története – teszi hozzá Brezovics György. Az evolúciója a tölgyfahordókban folytatódik – az aszúbort például 2 évig érleljük –, és az idő pozitívan bánik a borral. Aztán kikerül a piacra és megmérettetik, a történetét tovább írja az idő.
Nem vagyunk high-tech borászat, de nagyon korszerűek. A technológia, az átgondolt logisztika mind-mind abban segít, hogy kímélje az erőnket és a figyelmünket, hogy a legfontosabbra tudjuk koncentrálni. A díjnál a funkcionalitás és az esztétika gyönyörűen találkozott. A lényeg pedig, amiről az egész szól, maga a bor, amely szintén világszínvonalú.

Az ipari funkciók mellett a borturizmus, amely szintén része az elképzeléseinknek, igényli, hogy az épület majd bejárható, megmutatható legyen, amikor elmagyarázzuk a folyamatokat. A Füleky Pincészet elkészült új ipari épülete erre tökéletesen alkalmas.

Pedig lehet tudni, hogy nagyon megküzdöttek érte. Amikor kiderült, hogy az eredetileg bontásra ítélt épület középkori alapokon áll, teljesen újra kellett gondolni az addigi elképzeléseket, és erős kompromisszumokat is kötöttek, a műemléki jelleg megtartása érdekében. A magyar építőipar átgondolatlanságai, a nem összehangolt folyamatok is okoztak nehézségeket ennél a nagyon összetett építkezésnél, ahol minden mindennel összefügg. De az alkotói folyamatnál sokszor bebizonyosodik, hogy nem válik kárára, ha megszenvedik. Ez esetben a nemzetközi elismerés a fényes bizonyítéka.

– A díj, a pincészet ismertsége nekünk most nagy lehetőség – folytatja Brezovcsik György. – Sokkal többen megismerik a tokaji borvidéket, ezen belül Bodrogkeresztúrt is, egy teljesen új közönség, akik esetleg még életükben nem ittak Tokajit. Az a 300.000 szavazat, amit kaptunk, olyan összefogást jelez, ami sokkal többet jelent számunkra, és sokkal messzebbre vezet, mint egy rangos nemzetközi építészeti díj megszerzése. Itt, helyi szinten is hatalmas összefogás volt, a polgármester, a jegyző, a környékbeli borászatok, internetes szakmai fórumok, mindenki nagyon támogató volt.

De van olyan is, akivel épp csak látásból ismertük egymást, azóta a győzelem jelével üdvözöl az autójából minden nap, ahogyan koncerten csápolnánk. Hihetetlenül jó érzés.
Ugyan éled a magyar bor, de máig vannak olyan beidegződések, amelyeken jó volna változtatni. Tokajit az orvosnak, vagy más fontos ügyben viszünk ajándékba, és itt megáll a dolog. Sokan meg azért nem szeretik, mert annak idején kannás bort vásároltak, ami otthon, pár hét elteltével ihatatlan lett... Azóta sem értik, miért.

Kevés pénzünk van marketingre, ez még mindig idegen egy kicsit a magyar borászoknak. Az összefogást, a közös érdekképviseletet is tanulnunk kell még.
Az építészeti díjat illetően a Laposa Pincészet nagyon biztató példa. Volt olyan vendégük, aki kimondottan hozzájuk utazott ide Angliából. Repülőre szállt, megérkezett Sármellékre és átment borkóstolóra a Laposába. Ha nem is erre, de nagyobb ismertségre mi is számítunk, bel- és külföldön egyaránt. Aki pedig egyszer megkóstolja a tokaji bort, azt többé nem kell meggyőzni semmiről.

 
Fotó: Oláh Gergely Máté