Azt mondják, Dánia a világ legboldogabb országa. Az ENSZ felmérése szerint 2007-ben, 2008-ban, 2010-ben és 2013-ban is világelső volt a 156 országra kiterjesztett kutatási adatok alapján.
Nyáron esküvőre voltunk hivatalosak, a lányunk menyegzőjére. A személyes érintettségen túl az is foglalkoztatott, hogy milyen lehet az az ország, ahol ő is megtalálta a maga boldogságát, ahol a jövőjét tervezi. A legjobban azt szeretem a külföldi utazásokban, ha nem turistacsoport tagjaként láthatom, amit nekünk szánva mutatnak meg, hanem betekinthetek az ott élők hétköznapjaiba. Sokkal pontosabb képet kap így az ember egy adott országról, hitelesebb keresztmetszetet lát, mintha csak a „kirakatot” nézné meg.
Olvasgattam a bedekkert, hogy milyen látnivalók vannak a környéken, és böngésztem a neten. Sok érdekességre bukkantam. Ilyenekre:
- Dánia a Jylland nevű félszigetből és 443 (névvel rendelkező) szigetből áll, amelyek közül 76 lakott
- legmagasabb természetes kiemelkedése a Møllehøj 170 m
- nincs olyan pont az országban, amelynek a tengertől való távolsága meghaladná az 52 km-t
- Jylland délnyugati partvidékén az 1–2 m magas árapály miatt 10 km széles az árapálysíkság (ezt hívják vándorló tengernek)
- az esős napok száma évi átlagban 170
Ha jól számolom, majd’ minden második nap esik! Ez többféle értelmezésre ad lehetőséget. 1. Kellemetlen hely. 2. Viruló növények, pompás kertek. Utunk végén megállapítottuk, hogy nyáron semmiképp nem az átlag szerint van csapadék, mert az ott töltött másfél hét alatt kétszer esett, de csak egy zuhé volt, és már mentek is tovább a felhők.
Abbéli vágyam is teljesült, hogy egy nagy család vendégeként részese lehettem a mindennapjaiknak. Megízlelhettem ételeiket, amit a családfő készített, hol tíz, hol még annál is több emberre, és a vacsorához is együtt ültük körül az asztalt. Ott ez az általános. Meleg ételt esznek, napközben inkább csak szendvicset, de a reggeli és a vacsora az családi étkezés ideje. Mindkettő kiadós.
Mi a Jylland félszigeten időztünk többet. Az ódon városkák utcáin sétálva a legszembetűnőbb, hogy mindenhol virág, virág, virág! Szépek, gondozottak. A kikövezett járdán helyet hagynak a rózsáknak, eleve úgy építik, hogy legyen hova ültetni. Az épületek olykor szokatlanul színesek, harsányak.
A házak kapui többnyire nyitva vannak, be lehet menni az udvarokba, ahol gondozott virágágyások, vagy a fal tövébe ültetett mályvák teszik otthonossá a környezetet.
Több helyen láttunk utcai vagy kerti padon üldögélő, beszélgető, sehova nem siető embereket. Még a nagyobb városokban - mint Sönderborg, Aarhus – is szembetűnő a sok virág. A jyllandi kisebb és nagyobb városok között az a különbség, hogy a kis települések óvárosai egységesen régi épületekből állnak, a nagyobbakban keverednek a modern és régi házak, de a hangulat inkább 21. századi. Mint Hollandiában, itt sem takarják függönnyel az ablakokat, helyette valami dísztárgyat, virágot vagy porcelánt tesznek a párkányra.
Ősztől tavaszig kevés a nappali világosság, ezért nagy kultúrája van a lakásokban a különféle fénydekorációknak. Sajnos, a híres dán dizájnból keveset láttam, ám legközelebb nem hagyom annyiban.
Jylland félsziget közepén van Skandinávia legöregebb városa, Ribe, főterén a katedrális 900 éve áll. A környező utcákban sok a 16-17. századi épület, megtartva azok korabeli arculatát, megőrizve eredeti jellegét. Tudom, hogy ugyanakkor Dánia a modern építészet fellegvára lett mára. Erre is láttam példát az aarhusi ARoS Múzeum, vagy a nem rég átadott DOKK1 épület kapcsán, és azt hiszem, ez így helyes: tisztelni és óvni a régit, ám haladni a korral, sőt, élen járni benne.
Egy gondolat erejéig visszakanyarodnék az utazás apropójához. Nem tagadom, izgatottan készültünk erre az útra. Járatlanul egy ismeretlen ország szokásaiban, ráadásul egy ilyen frekventált szerepben, talán mindenki izgulna. A ceremóniáról csak annyit tudtunk előre, hogy „másmilyen” lesz. Egy ó-északi, még a viking-kor előtti időkből való szertartás szerint történt az esketés, kint a természetben, de mégis ünnepiesen, emelkedetten. Ezt a rituálét leginkább hagyományőrzésnek lehet nevezni. Egyszerű, sallangoktól mentes, család- és környezetbarát volt. Az összes dekorációt, a menyasszonyi csokortól az asztaldíszekig a közeli mezőn gyűjtötték, természetesen mértékkel.
Igaz, ennyi idő csak impressziók szerzésére alkalmas, de bármerre jártunk, ugyanazt a nyugodt folyású életvitelt láttuk, legyen az falu, kis- vagy nagyváros. Tisztaság és rend van mindenhol, az emberek szabálykövetően élnek. A hosszú, egyenes országúton senki nem lépi túl a megengedett 80 km/óra sebességhatárt. Az autópályán sem tapasztaltunk mást. Jó volt ott lenni. Megértem, hogy elégedett és boldog a nemzet.
Végül megosztom egy finom, de egyszerű ételük receptjét.
Petrezselyemszósz
hozzávalók:
- 25 gramm vaj
- 2 és fél evőkanál liszt
- 3 dl tejszín
- 1-2 dl a krumpli főzővízéből
- 2 csokor petrezselyemzöld
- só – ízlés szerint
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, és apránként felengedjük a tejszínnel. Adjunk hozzá a krumpli főzőlevéből egy keveset, és sózzuk meg ízlés szerint az elkészült besamelt. A végén tegyük bele az összeaprított petrezselymet, és kevergessük még 1-2 percig.
Ehhez apró szemű, egészben főtt krumplit esznek. Nagyon ízletes.
