Szeretem a hagyományokat.
Ahogy közeledik a tavasz, egyre gyakrabban gondolok rá, hogy ismét összeáll a csapat, és elmegyünk a Bakonyba kirándulni, medvehagymát szedni. Évek óta járunk a barátainkkal egy „titkos” helyre, ahol március végére medvehagyma-szőnyeg képződik a még teljesen lombtalan fák alatt. Biztos benne van a várakozásban az is, hogy a tél után talán ez az első nagyobb kirándulás, ami az évek során tradicionálissá vált.
A lelőhely egy hűvös, nyirkos völgy, ahol jobban elnyúlik a virágzás, így egy időben lehet találni hóvirágot, ibolyát, de már nyílik a pettyes tüdőfű is ilyenkor. Ahhoz, hogy megvalósuljon a túra, sorra le kell vágni a sárkány minden fejét. Első, a mindenkinek alkalmas időpont megtalálása a medvehagyma szedés ideje táján. A leveleket még virágzás előtt kell begyűjteni, ez március végétől április közepéig szokott terjedni, attól függően, hogy mikor, és milyen gyorsasággal érkezik a tavasz.
A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott a gyűjtése. A hatályos rendelkezés értelmében személyenként (és naponta) 2 kg szedhető. A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy tőről csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad.
A medvehagyma hatóanyagai közel megegyezőek a fokhagymáéval, amelyek a kéntartalmú vegyületek és ezek módosulatai. A medvehagymában található A, B1, B2, C és E, F vitamin, valamint levelének magas az ásványi anyag tartalma (vas, magnézium, mangán, kácium, kobalt, cink, szelén). A levelében található allicin miatt antibiotikus hatású, ezért jól használható gyomor és bélfertőzések kezelésére. Jó hatással van a szív és az érrendszeri betegségekre, mivel koleszterin és vércukorszint csökkentő hatása is van. Sötétzöld színű levelében sok klorofill található, ami kitűnő antioxidáns.
Gyógyászati célra a medvehagyma felhasználható szárítmány (medvehagyma por) vagy tinktúra formájában. Érdemes tinktúrát készíteni belőle, mert így kevésbé csökken a hatóanyag tartalma, ezen kívül az év minden napján hozzáférhető.
A felhasználás módja nagyon sokféle. Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Ízletes és dekoratív nyersen, mint friss zöldséget a kenyérre aprítva fogyasztani. Párolva nagyon finom krémleves készíthető belőle, egy kis tejszínnel turmixolva. A kedvencem a medvehagymás túrós pogácsa. Igen egyszerű elkészíteni, amolyan alaprecept a túrós pogácsa, és medvehagymával különösen finom.
Így készül:
egyenlő mennyiségű, mondjuk 25-25-25 dkg átpasszírozott túrót, vajat vagy margarint és lisztet egy csapott teáskanál sóval, egy mokkáskanál szódabikarbónával összegyúrunk, ujjnyi vastagra kinyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, vagy rudakra vágva formázzuk. A tepsiben megkenjük tojássárgájával, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Ez az alaprecept. Készíthetjük juhtúróval, vagy fele-fele juh- és tehéntúróval, de különféle ízesítőkkel is remek! Például a medvehagymával. Egy csokor medvehagyma levelet apróra vágunk, megdinszteljük egy kanál zsiradékon, és belegyúrjuk a tésztába. Ha túl lágy a hozzáadott masszától, akkor egy-két kanál liszttel állítjuk be a tészta megfelelő állagát.
A tartósításra nálam a következő módszer vált be: a medvehagyma leveleket olajon megpárolom, sót adok hozzá, a párolmányt turmixszolom és kis műanyag dobozokba porciózva lefagyasztom. Így foglal el a legkevesebb helyet, és nagyon praktikus elővenni egy-egy tégelyt, amit a korábbi receptekhez jól fel lehet használni. Kitűnő túróba vagy vajba keverve kenyérre kenve fogyasztani.
