Nagyon szeretem a telet. Leginkább azért, mert ilyenkor jó sokat vagyunk otthon, és rengeteg minden elkészül, ami korábban elmaradt. Miután januárban befejeztük a maci-házat és más, nagyobb munkáinkat, jöhettek ezek az otthoni mulatságok.
1. Kötés
Régebbi olvasóink már tudják, télen mindig előkerül a kötés téma.
A gyönyörű fonal jó pár hónapja várja a sorsát. Néhányszor kísérleteztem vele és több változatot is kötöttem.
A dolog úgy indult, hogy nagyon érdekelt a külföldi oldalakon csak giant-nek nevezett technika, amikor vastag szálból, hatalmas tűvel kötnek. Fantasztikus fonalakat szereztem be egy magyar gyártótól, a mókás nevű Hurkacuccoktól. Küldtem fotót a készítőnek, az akkor még készülő fotelkárpitunkról, és Bosnyák Gabi megfestette nekem a fonalat. Igen, jól olvasod, megfestette a kívánt árnyalatra. Postán meg is érkeztek.
Gabi muszáj bemutatnom kicsit, mert lelkesítenek az elszánt emberek: először a horgolást fedezte fel magának, a Hurka Cuccok név is ebből jött: horgol – hurkol - húr - húrocska - hurka. Kisebb használati tárgyakat – eleinte mobiltartót, hajcsatot, karkötőt ezt-azt készített színes pamutfonalakból. Aztán beleszerelmesedett a horgolt kendőkbe, amihez egy idő után kevésnek érezte a bolti fonalakat, valami különlegeset szeretett volna. Így kezdett bele a növényi festésbe, majd a fonásba. Kézi orsóval az internetről tanult meg fonni, rokkával pedig Füzes Zsuzsától, aki könyvet is írt a témában "Fonás rokkán és kézi orsón" címmel. Gabi az első rokkáját, egy régi kecskerokkát bolhapiacon vette, pár ezer forintért, amit jó fél évig nyúzott és még most is megvan, működik, de már egy új, profi rokkán fonja a fonalakat.
No, ez a története a mi gyönyörű zöld fonalunknak!
Hosszan értekeztünk is, és Gabi elmondta a gyakorlati tudnivalókat a nagy méretű kötött takaróról, hogy el tudjam dönteni, belevágok-e. Otthoni körülmények között moshatatlan és tisztíthatatlan lenne. Mosógépbe nem férne be, egy takaró mennyiségű gyapjúfonal pedig olyan mértékben megszívja magát vízzel, hogy kádban nem mosható, nem lehet kiemelni, kicsavarni. Ráadásul a nyúzástól a fonatlan szalaggyapjú könnyen filcesedik, bolyhosodik. Persze lehetne mosodába is vinni, de egyenlőre nem vágtam bele a takarókészítésbe, maradt a párnahuzat.
Ehhez első körben óriási tűre volt szükségem, amit Műszaki Tanácsadó Barátunk el is készített a számomra, úgyhogy kezdődhetett a kísérletezés.
Először csúnyán kötöttem, aztán túl nagyot, aztán kicsit, egyszóval bele kellett jönni ebbe az új technikába. Hiába kötöttem meg egy egész takarót, a 20-as tű használata ugyanúgy új volt. Egy időre aztán félretettem a dolgot, és amikor újra elővettem, pikk-pakk megvoltam vele. Az újabb nehézséget a hátoldal jelentette, amit bársonyból akartam elkészíteni.
2. Varrás
Mivel varrni ritkábban szoktam, van bennem némi bizonytalanság, és mindig nehezen állok neki. Persze a sikerek felbátorítanak, onnantól pedig már nagyon élvezem.
Először elkészítettem a kötött párna hátoldalát. Egy régi pulóverből varrtam egy zöld testvért is az új párnának.
Majd a maradék nadráganyagból egy újabb darab is elkészült. Igaz, ez jól próbára tette a türelmemet, mert még varrógéptisztítást is be kellett iktatni közben – megakadt a gép a vastag anyagon, és kiderült, hogy egy csomó cérna csavarodott a tengelyére, amit nem vettem észre. Ilyenkor gyorssegélyre a Fő utcába rohanok Molnár Péterhez, aki jó doktorként megnyugtat, és a gépet is meggyógyítja.
Így fél nap kihagyással, de sikerült megvarrni a bársonypárnát is, egy nem túl előnyös szabású Marks@Spencerből.
Végül, ha már így lendületbe jöttem, elkészült még egy korábban szintén félbe hagyott emlékpárna is. Korábban már írtam erről a kis magánprojektemről, hogy a régi és számomra kedves anyagokat miként dolgozom fel új tárgyakká. Ezt a huzatot rég elkészítettem, de a utólag jöttem rá, hogy valami még hiányzik róla.
Akkor találtam meg hozzá a barátnőmtől karácsonyi ajándék szalagjaként kapott bársonyt, de nem volt bátorságom géppel felvarrni, nem tudtam volna szépen. Most ez is sikerült, és legalább négyes alára értékeltem magamat (hahaha).
Most, hogy nyerő szériában vagyok, egy csomó varrós elmaradásomat is bepótoltam, szakadások, stoppolások, felvarrások egy időre kipipálva!
Sőt, további izgalmas dolgok is történtek párnatémában, amiről hamarosan beszámolok!
Babarczy Veronika
fotó: OGM és BV
