Mostanában ritkán írok, akkor viszont sokat. Íme egy kis beszámoló az elmúlt hetekről, hónapokról (?), pontokba szedve.
1. Takarókötés
Jó sokáig tartott, de elkészült a kötött gyapjútakaró. Már régebben sikerült befejezni, de addig nem jutottam el, hogy írjak is róla. Ha valakit esetleg lázba hozna egy monstre (és kissé bizonytalan kimenetű:) projekt lehetősége, röviden beszámolok a részletekről.
A projekt kezdetélről beszámoltam, a célom az volt, hogy hasznosítsam a sokféle felgyülemlett gyapjúfonalamat. Nem vagyok profi kötő, ebből fakadhatott a két hiba, amit elkövettem.
Úgy döntöttem, hogy 20x20 cm-s darabokat kötök, több szál összefogásával, 12 mm-s tűvel, hogy gyorsan haladjak. Utólag nem ekkora, hanem jóval nagyobb méret mellett döntenék. Az egyik fonalból rengeteg volt, amiből akár egy komolyabb középminta is kijött volna. Ezt nem tudtam felmérni az indulásnál, nincs rutinom a mennyiségeket illetően.
Kötöttem, kötöttem, kötöttem. Egy darabot 30 perc alatt. Összesen 9 sor készült, 7 négyzettel egy sorban, mire eddig eljutottam:
A másik hiba, amin aztán közben változtattam: először gyöngyszegélyt kötöttem, ami az összevarrásnál nem mutatott olyan szépen, nem volt praktikus. Ezen útközben módosítottam. A sima szélszemeket szebben lehetett aztán összevarrni.
Na, az rémálom volt. Hiába készült el maga a takaró aránylag gyorsan, hetekig tartott az összevarrása. Az pedig egyelőre elmaradt, hogy pusztán esztétikai okokból kapjon egy pamut hátoldalt. (Az anyagbeszerzés nem is olyan könnyű, mint gondoltam...) No, de a lényeg megvan, a takaró pihe-puha, illatos, és a férjemnek tetszik. Szerintem a majdani vidéki házunkba kifejezetten jó lesz!
2. Kötött párna
Újabb kötős projektbe kezdtem, mert nem hagyott nyugodni az angol oldalakon csak giant-nek nevezett technika. Fantasztikus fonalakat szereztem be egy magyar gyártótól, a mókás nevű Hurkacuccoktól. A szőnyegünkről és az akkor még készülő fotelkárpitról küldtem fotót, és Bosnyák Gabi megfestette nekem a fonalat.
Igen, jól olvasod, megfestette. Postán meg is érkeztek.
Erről a kis projektről külön beszámolok majd, egyelőre csak kísérletig jutottam, maga a tervezett párna még nem készült el.
3. Hangfalak
Elkészültek, felkerültek. És állati jól szólnak. A húsvéti szünetben kiélvezhettük végre a zenehallgatást. A teljes falat még nem mutatom, újabb változások előtt áll. A listámban mindenesetre boldogan pipálom mindezeket!
4. Kaktuszok és kaspók
Gyerekkoromban voltak otthon kaktuszaink, aztán anyám valamiért megszabadult tőlük. Én szerettem őket nagyon. Nemrégiben, amikor erre ráébredtem, beszereztem néhányat indulásnak. A kis gyűjteményem az ablakközben vészelte át a telet. Nyuszifül pedig a szobában.
Azóta kikerültek az ablakpárkányra és az ajtó elé, számban is gyarapodva. Két ablakpárkényt szépen el is rendeztem pár hete, amikor a tavasz kezdett valóban tavasz lenni.
Így is nagyon kedvesek, de mégsem vagyok teljesen elégedett velük. Már készülnek, pontosabban most száradnak a saját készítésű kaspók számukra, amiket hamarosan részletesen bemutatok.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam idén nehezen érkezett meg a tavasz és vele a vitalitás. Plusz egy nagyon elfoglalt időszaknak nézünk elébe, amely szintén nem kedvez a blogírásnak. De azért majd igyekszem beszámolni az újabb fejleményekről.
Friss erőt és jókedvet kívánok mindenkinek, sok-sok örömteli munkát és megvalósult tervet!
szöveg és fotó: Babarczy Veronika
