Hát, mi most nagyon örülünk! Ismét gazdagabbak lettünk egy szép bútorral. Egy olyan darabunk kapott új ruhát, amitől kis híján megváltunk. Még jó, hogy senki nem vette meg! Hirdettünk, de megmaradt. És jó sokáig kerülgettük, mire megjött az ihlet, és rájöttünk, hogy mégiscsak lesz helye nálunk.
Úgy 20 éve kerülhetett hozzám. A barátnőm talált 2 rozoga fotelt a Márton hegyen, lomtalanításkor, és az egyiket nekem adta. Hosszú évekig várt valami sarokban, foszlott kárpittal, eltört karfával, mire végre felújíttattam a fáját. Újabb évek teltek el. És csak most jutottunk el a projekt befejezéséig. Kellett hozzá a sezlon sikere is.
Ezúttal hagyományos kárpitozással készült, ismét a Budai Kárpitosnál, azaz Novák Csabánál.
A cikkünk rengeteg fotót tartalmaz, a munkafolyamat minden fázisát dokumentáltuk, ami a kárpitozás iránt érdeklődőknek különösen érdekes. Akit csak a kész mű érdekel, tekerjen bátran a cikk végére!
Amint látjátok, a semmiből kellett újraépíteni az egészet.
Első lépésben gyönyörű technikával elkészítették az ülőrész hevederét, ami az egész szerkezetet tartja majd. Erre kerültek az új rugók. Sajnos a régiek annyira eldeformálódtak, hogy cserélni kellett őket. A rugókra zsákszövet kerül, amihez hozzáerősítik őket, ilyen módon biztosítva a rögzítésüket, tartásukat.
A hagyományos kárpitozáskor az alsó kárpithoz afrikot használnak, a rugalmas felső párnázáshoz pedig lószőrt. Az afrik tengeri fűből és növényi rostokból készül, kárpitok alappárnázására, matracok töltésére használják. (A nevét onnan kapta, hogy eredetileg az afrikai törpepálma leveleiből készült.) Ezzel nem pusztán a kényelmes kialakítás a cél, hanem az is a funkciója, hogy eloszlatja a súlyt a rugókon.
A lószőrt illetően ma leginkább már nem használják, mert vagy nem lehet kapni, vagy, ha mégis, költséges. Néhányan újrakártolják a régi lószőrt, de problémás a portalanítása. Sokan szivaccsal helyettesítik.
Minderre, újabb réteg zsákszövet után, vatta is rákerült. Valamint az élekre, finom puhító, textilrétegekből álló felépítményt hozott létre Csaba, hogy kényelmes legyen majd a bútor, ne vágjon leüléskor, és szép formája is legyen. Az ülőfelület sarkos, éles részén ez egyetlen szál kifeszítésével kezdődik...
Amikor elkészült az alsó kárpitozás, azaz a heveder, a rugók és az afrik, a vatta, végül a szivacs, a köztes rétegekkel, rögzítő varrásokkal, elérkeztünk a bútorszövet rávarrásához.
Előzetesen kiválasztottuk az anyagot, ismét a helyszínen, a nappalinkban: ezúttal – ismét a szőnyegünk színeiből kiindulva – egy fáradtabb zöldet. Az anyag különlegessége, hogy nem homogén, hanem egy kék keresztszál is van benne, amitől érdekes játéka van az egésznek.
A munka legizgalmasabb fázisa, amikor felöltöztetik a bútort és az anyag gyönyörűen ráidomul a darabra.
Higgyétek el, igazán lebilincselő egy ilyen folyamatot végignézni, belelátni és valamelyest megérteni egy szakma gondolkodásmódját, logikáját és logisztikáját. Ahogyan a folyamatot felépítik, és ahogy megalkották hozzá a szükséges eszközöket.
A képek gyönyörűen dokumentálják, amint Csaba a szövetet centiről-centire haladva feszíti rá a korábban szépen megformázott felületre, és a tűzésig/varrásig hústűre emlékeztető tűkkel rögzíti.
A kifeszített anyagot egyrészt tűzéssel rögzíti, és ezt majd szépen el is takarja, amint később látni fogjuk.
Másrészt varrással történik a szövet rögzítése. A kárpitozás egyik csodája a varrótű.
Ez a hajlított tű alkalmas arra, hogy a varrócérnát bevezesse a szövet alá, és (elnézést a laikus megfogalmazásért!) "hátulról" lehessen varrni vele. Azaz a varrás maga rejtetten maradjon. Aki már próbált vastag szövetet kézzel varrni, érti, hogy miért alkalmaznak speciális bőr ujjvédőt ehhez a munkához. Elképesztően nehéz fizikai munkáról van szó, ha ez ránézésre nem is annyira látszik.
Az ülőrész elkészültével a háttámla következett. Először ide is heveder került, rá kartonlap, majd szivacs. Hogy ismét maradjon emlékünk erről a szép munkáról, ezúttal egy szignó került a hátlapra a mestertől. Emlékeztek? A sezlonnál is kértünk emléket, ami elég rendhagyóra sikerült...
És íme az elkészült fotel, teljes valójában, már a nappalinkban. Kicsit "műtermi" a kép, mert még keresi a helyét.
Addig is kihúztuk a listáról az újabb fontos előrelépést. És elkezdődött a fotel integrációja, hamarosan párnákat is kap. De minden látszat ellenére, cseppet sem lesz nagymamás!
Babarczy Veronika
fotó: Novák Csaba, Oláh Gergely Máté
További információk a kárpitosműhelyről a Budai Kárpitos oldalon.
