Ismeritek Terence Conrant, pontosítok: Sir Terence Conrant? Idővel ugyanis a világhírű dizájnert lovaggá ütötte az angol királynő, annak elismerése képen, hogy újra életet lehelt az angol bútortervezésbe és belsőépítészetbe. Conran ráadásul azon kevesek közé tartozik, aki nem csak professzionális szinten alkot, hanem remekül beszélni is tud erről, sőt tanítja a tértervezést, a lakásról való gondolkodást, hogy miként válik személyes terünkké, valódi otthonná. Mondhatni, elszánt küldetése, hogy nevelje, fejlessze az emberek ízlését.
Magyarul is megjelent néhány remek könyve, például a Belsőépítészet, a Konyha az otthon szíve. Provence-i házát be is mutatja valamelyik kötetében.
Ezúttal viszont angliai otthonába engedett be egy stábot. Azt meséli valahol, hogy a rendkívül jó ízléssel berendezett anyai ház indította el a pályáján. Nem csak belsőépítész és bútortervező lett, hanem asztalos is. Szándékosan írtam anyai házat, hisz egy otthon lelkét legtöbbször a nő alakítja ki. Conran ezzel tisztában van, sokszor utal is a rá az írásaiban. Ő maga rendkívüli érzékenységgel és nyitottsággal dolgozott terekkel egész életében. A szépség és a minőség misszionáriusa, de szerencsére elég laza is ahhoz, hogy beengedje tervezői gondolkodásába a sokféleséget. Bölcsen elrendezve olyan életszemlélet mentén, amely humánus, művészi, alkotó, és nagyvonalú. Elég nagy rajongója vagyok.
Mégpedig azért, mert komoly szakmai megalapozottsággal mondja el mindazt, amiben magam is felnőttem, és az idővel igazolva látom ezeket az életelveket. Illetve jól látom a hiányukat bizonyos túl modern életformákban, és azt a sivárságot, amit ez a hiány okoz.
Szokatlanul egyszerű tér, igen finom, igényes részletekkel. (Ilyenkor mindig meglepődöm a fotóson, aki nem látja, hogy dől a képe...)
Egy ilyen tér számomra teljesen érthető olyan ember esetében, akit egész életében rendkívül sok vizuális inger ér. Muszáj, létszükséglet, hogy az intim tere letisztult, majdhogynem ingerszegény legyen. Viszont nem lehet rideg sem. Azt gondolom, sikerült megtalálni az egyensúlyt.
Conran másik szenvedélye a szépség mellett a konyha. Több éttermet is nyitott különböző nagyvárosokban, de leginkább Londonban, hogy megtanítsa az angolokat enni is, ne csak látni. (Ez a fickó tényleg csak ferde képeket bír készíteni?)
Meggyőződése, hogy a lakás szíve a konyha. Azt hiszem, ezzel az állításával sokan egyet értünk, ugye? Talán közhelyesen hangzik, de a mai otthonok sokszor azért hidegek és élettelenek kissé, mert a konyhában nem dolgozik senki a tűzhelynél. Mennyire barátságossá teszi az estét akár egy közös palacsintasütés. És így van ez akkor is, ha utána sokat kell szellőztetni...
Otthon nálunk csodálatos konyha volt, csodálatos ízekkel. Anyám nem átallott heti többször is belevágni valami olyan finomság készítésébe, amivel megörvendeztetett minket. Lényegében azért tanultam meg jól főzni, mert nem tudok élni azon ízek nélkül, amelyekre rászoktatott.
Az alábbi fotón látható konyha hűen tükrözi a hasonló életfelfogást. Conranéknál rendszeresek a kedélyes baráti összejövetelek, amit ez a tér bizonyára kedélyesen szolgál ki. 
Észrevettétek, hogy a legtöbb vendég a konyhát választja, nem a nappalit? (Nálunk Magyarországon ritkán fenyeget az a veszély, hogy egy étkezőbe invitálnak be, sajnos kiment a divatból.)
Ha a klasszikus otthonrendezésben a lakás szíve-lelke a konyha, akkor a kortárs terekben ezt a szerepet a fürdőszoba kapja. Számomra viszont ez a szerep kissé álnok: a fürdőszoba ugyanis nem rólunk, hanem rólam szól. Hacsak nem kapunk rá arra, hogy közös fürdéseket rendezünk, felolvasásokkal a kádban. Csak ajánlani tudom! Nem pusztán a magány, a minőségi együtt töltött idő is nagyszerűen feltölt.
A minap olvastam, hogy a bushmanok néha felkelnek éjszaka és halkan beszélgetnek a tűznél. Náluk mindenki együtt alszik, még mindig ismeretlen számukra a magánélet. Korunkban talán sokkal több pszichés zavar ered abból, hogy túlságosan individuálisak vagyunk, de nem biztos, hogy igazam van.
Conranék fürdőszobája azért tetszik nekem különösen, mert éppen ennek a társas pihenésnek ad teret. Mégpedig milyen szép teret! Remélem, az idős mesternek most már van ideje élvezni is ezt az otthont.
Babarczy Veronika
képek forrása: houstohome.com
