Legutóbb beszámoltam arról, hogy visszaültem az iskolapadba, és másfél éve lakberendezést tanulok. Eddig nem meséltem róla, kivártam, hogy izgalmasabb eredményekről tudjuk beszámolni.
Az első 1 tér, 3 lakás cikkben egy klasszikusabb térszervezést láthattatok. A második családmodell viszont teljesen más beosztást kívánt. Itt egy otthon dolgozó művész házaspárnak kellett kialakítani két munkaállomást, hozzá tartozó komolyabb tárhelyet, és kényelmes nappali-konyhát, ahol gyakran vannak nagy bulik.
Szintén készült moodboard, ahol néhány, a hangulatot meghatározó részlet jól érvényesül.
Ugyanaz az alaprajz náluk így néz ki.
A WC a korábbi kamra helyére került, a így egy a dolgozóval összenyitott tároló jöhetett létre, bőséges szekrény és vállfa mennyiséggel.
Az előszobában egy tükörrel álcázott gardrób tart rendet, ahova beakaszthatók a háziak és a vendégek kabátjai is. Onnan rögtön a konyhába lépünk. A nagy asztal a ruhatervező tulajdonos munkaasztalaként is funkcionál.
A falnézet mutatja a belépéskor látott, képekkel díszített csíkos falat, és a konyhát elmetszve.
A dolgozó nincs teljesen leválasztva a nappali terétől, mégis szeparált annyira, hogy például hétvégén ne zavarjon a félbehagyott munka látványa (a fenti képen csak a metszeti ábra miatt látunk be a dolgozóba, az alaprajzon és a következő ábrán látszik a leválasztás).
A nappali kellően tágas, de vendégség esetén a konyha terével is kiegészül, ahol további székek is elférnek és a nagy étkező asztal is megtoldható (mindezek a pótlások a lépcső alatt kapnak helyet, a tárolóban).
A nappaliban a meglehetősen kevés bútor a hétköznapok kényelmét szolgálja, és könnyen átrendezhető a gyakori házibulik esetén.
A metszeti ábrán balra a konyha, egy kevés látszik az előszobából, jobbra a nappali.
És a nappali felől nézve mindez így fest. Jobbra belátunk a dolgozóba, egészen a tároló hátsó faláig – ami részben polcozva van, részben keresztrudak vannak felszerelve vállfák számára, ahol a készülő modelleket lehet tartani.)
A dolgozó bútorzatát a bádog határozza meg, a lépcső oszlopán visszaköszönnek az elszőzoba csíkjai.
A berendezés néhány eleme házilag készül, például a bútorkárpit – nem meglepő abban az esetben, ha textil tervezővel van dolgunk. Feliratos, könyvborító szerű vásznat használtak hozzá, hogy ne legyen unalmas.
A bádog a konyhában is visszaköszön, maga a bútor egy darab nagy fémszekrény. Az a fekete valami lábakon egy régi vágású (vagy arra hajazó) hűtő.
Azért meséltem el ilyen részletesen az egészet, mert ennyire részletesen kell végiggondolnunk, kinek tervezünk, és mire van szüksége.
Nyilván valamivel könnyebb, mint egy valódi családdal egyeztetni, de gyakorlásnak szerintem kiváló. Nekem az volt különösen izgalmas, hogy a tervezéssel párhuzamosan haladtam a program megismerésében, és rögtön élesben kellett bemutatnom, mire jutottam. Ezt nem kötelező így csinálni, van, aki máig kézi rajzzal készíti a terveit. De nekem kifejezetten jó volt ez a magam választotta prés.
El akartam dönteni, hogyan tovább: a kézi rajzba fektessek sok energiát (előszedni és bejáratni a régi rajztudást) vagy induljak el a 3D-vel. Az utóbbit választottam, mert azt gondolom, erre megy a világ.
Ezek a nagyon steril gépi rajzok még nem az a stílus, amit hosszú távon el tudok képzelni, de meglesz majd a saját stílus is.
Hamarosan következik a folytatás, de előtte még bemutatom a harmadik lakást.
Babarczy Veronika
Egy másik változat ugyanerre a térre: itt.
