Már ismertek minket annyira, hogy nem tudunk ellenállni azoknak a kis boltoknak, ahol nyomott hagyott az idő, ahol igazi, ízes, jóféle munka folyik, amolyan iparos alkotás. Szeretjük ezeknek a helyeknek az illatát, a kullisszáit, a tulajdonosait.

kirakat.jpg

Már évekkel ezelőtt felfedeztünk egy kis üveges üzletet a közelben, aminek többnyire éjszaka hazafelé menet csodáltuk meg a kirakatát. És milyen a memória! 
Amint kitaláltuk, hogy milyen legyen a konyhapult megvilágítása, rögtön eszünkbe jutott a kis boltocska, ahol olyan sokféle izgalmas áru volt kitéve a kirakatba.  

IMG_8520.jpg

A bolt falain sok minden mesél a múltról, és az ott tevékenykedő családtagokat sem volt nehéz meséltetni róla. Azon kevesek közé tartoznak, akik hitelesen teszik ki az ajtóra az anno 1756 dátumot, ugyanis ebből az időből való az első levéltári feljegyzés az üveggel foglalkozó szudéta-német családról. Magyarországra az 1820-as években érkeznek, és kezdenek el Parádon tevékenykedni. Technikai felkészültségüket bizonyítja, hogy hamarosan a Rákócziak beszállítói. A mesterség apáról-fiúra szállt és már az hatodik generáció űzi.

IMG_8525.jpg

Így történhetett, hogy amikor legifjabb P.Stadler Vilmos az iskolapadban ült, tananyag volt szépapja, Stadler Leopold, mint a neves csiszolódinasztia alapítója, és további felmenői hosszú sora, akik szintén a szakmában tevékenykedtetek. Nagyszülei Parádsasvárról, az egykori magyar üveggyártás egyik fellegvárából települtek a fővárosba, ahol megnyitották a boltjukat, amit mára Vilmos az édesanyjával visz.

1921.jpg

Itt aztán van minden: velencei tükör renoválása, porcelán- és üvegtárgyak javítása, pótlása, bútorüvegek készítése – legyen pöttyös, csíkos, bármilyen, amit a kedves megrendelő utoljára a nagymama régi tálalóján látott –, szódás üveg homokfúvása, gravírozás, festett üvegek készítése, vagy éppen kerámia szappantartó lyukasztása, ha a tervező véletlenül nem gondolt erre. Egyszer még gáztűzhely gravírozására is sor került. 

IMG_8526.jpg
De pótolják az eltört antik üvegtálat, az eredetivel megegyező véséssel, marással, szegélydísszel, vagy amilyen technikát éppen igényel. Nemrégiben pedig óriási, 50 literes mélyzöld boros palackokat kellett lámpává és gyümölcsöstállá kettőbe vágniuk. Tele is volt a ballonokkal pince, padlás. 

IMG_8532.jpg
Apropó bor! Jó hír: meg tudják menteni azokat a kristálypoharakat is, amiknek letört a talpa. Egyszer leejtettem egy egész dobozzal, és mind épségben maradt, csak a talpuk pattant le. Ha tudtam volna, hogy Stadlerék megragasztják...
A polcokon még ott sorakoznak egy előző korszak mementói, abból az időből, amikor itthon nem lehetett konyakot kapni. Aki hozzájutott, "kelyhet" csináltatott belőle magának. Szerencsére annyi konyak azért mégis bejutott a vasfüggönyön, hogy idősebb Stadler úr egész jó jövedelemre tett szert a "szeszcsempészésből".

Vilmos szeret kísérletezni, így készültek a különböző dísztárgyak, amelyek tovább bővítik a palettát: plakett szerű hatalmas üveg oroszlánfej, festett üvegablak darab, Róth Miksa után, üveg íróasztal készlet, vagy a szatír fejet idéző térhatású üvegszobor.  

IMG_8568_jav.jpg

Természetesen nem okozott gondot, hogy a mi üvegburáink fenekét levágják, és homokfújással mattá tegyék a felületüket. Mellé egy jó kis élménnyel lettünk gazdagabbak, megtudtunk egy s mást a magyar üvegművészet sok évszázados múltjáról.
Hamarosan megmutatjuk, hova kerültek a szép új burák!

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté