Bizonyára kiderült már számotokra, hogy ezúttal az átlagosnál több fejtörést okozott nekünk a hidegburkolat (itt és itt). Leginkább a konyháé.
Ennek több oka volt: a 100 éves ház adta alaphang, és az, hogy rögtön a keresgélés elején beleszerettünk egy kínálkozó megoldásba. Azt hittük, találtunk egy jó megoldást, nagyon jó áron. Egyrészt használt, másrészt újonnan gyártott cementlapokról volt szó. A konyhai 16 mm magas lett volna (fontos adat!).
Továbbá, hogy mindenképpen szerettük volna megúszni a konyhai terrazzo felverését (kőművesmunka, konténer, idő). Viszont a legtöbb burkolat esetben túlságosan magas lett volna a végeredmény az eredeti padlószinthez képest, amit anno az egész lakásban szép egységesen alakítottak ki.
Alapnak azonban az öreg terrazzo tökéletes. Meg kellett találni, hogy mihez.
Ezúton jegyzem meg, hogy a "nagyon jó árak" esetében érdemes nagyon körültekintőnek és óvatosnak lenni. Sajnos a hazai üzleti kultúra még nem tart ott, hogy például az adott szó elég garancia volna. Röviden: lyukra futottunk, és a 'remek cementlap remek áron' nem jött össze.
Már javában elkezdődtek a festési munkálatok, de burkolat még sehol.
És kezdődött minden elölről, amit egyszer már végigzongoráztunk: beton, műgyanta, járólap, beton, járólap, nem tudjuk, műgyanta, cementlap... Újabb helyszíni szemlék, újabb árajánlatok, újabb érvek.
Eljött az a pillanat, amikor muszáj volt dönteni.
- műgyanta kiesett – terrazzo felverés és négyzetméter ár miatt
- régi cementlap kiesett – alapból 20 mm magas, plusz beton és ragasztás, összesen majd 5 cm lépcső keletkezne a konyhába lépve.
Utóbbiért a szívünk fájt, de eldöntöttük, hogy nem meséljük éveken keresztül minden egyes vendégnek, "vigyázz, nehogy eless a konyhába lépve". Saját gyári szegéllyel így nézett volna ki (a fotón: tisztítás előtt).
Elindultunk járólap után. Találtunk is kedvező árú és gyönyörű minőségű lapokat. Viszont 60 x 60 méretük miatt mégsem javasolta őket a kivitelező a terrazzo-ból képzett alapra. Magyarul ezekhez is dózerolni kellett volna. Ha nem lehet olyasmi, amit nagyon szeretünk, akkor viszont legyen olcsó, gondoltuk. Ilyesmi vágyak mozogtak bennünk, amikor nézegetni kezdtünk, de nagyjából le is tettünk róluk.
Az átlagos termékeket átlagos áron kínáló áruházak felhozatala azért nem tetszett, mert nincsenek egyszerű, letisztult dolgaik. Az egyik reményünk a volt, ahol a legutóbbi konyhánkba ipari felületekre alkalmazott gres lapot vettünk. És, mit ad Isten, ott várt minket a megoldás: fekete és fehér olasz lapok, jó méret, szép és kopásálló felület, kedvező ár. Amit diagonálban teszünk le., valahogy így. (A miénk nem lesz ennyire tükörfényes.)
A konyhát végre kipipálhattuk. És a fürdőről is jó hírek lesznek legközelebbre.
Utószóként még annyi, hogy amikor már baromi ideges voltam magamtól, végigkérdeztem néhány ismerőst, ők hogy csinálták, és kiderült, hogy mindenki végigmegy ezen az idióta (tökölős) szakaszon, amikor toporog és nem tud normálisan dönteni. Ez valamelyest megnyugtatott. De nem bánom, hogy túl vagyunk rajta!
Ti könnyen döntötök, és megvan előre minden, pontosan kiszámolva, kimérve, kiválasztva, vagy improvizáltok is néha?
Babarczy Veronika
