Az új lakásunkat éppen azért szeretjük, mert minden kis darabja arról a múltról mesél, amikor még gondos igényességgel építették ezeket a nagy bérházakat. Otthonoknak szánták a lakásokat, és olyanok is. Gyönyörű, míves nyílászárókkal, szaniterrel, burkolatokkal.
A főváros szinte ránevelte az ember szemét, a vizuális ízlését erre a gazdag örökségre. Ha szívesen nézegettek ilyesmit, lelkesen ajánlom a Kép Tér blogot! A fenti fotó is onnan van.
Nagy talány is egy 100 éves ház: mi az ami igazán illik hozzá?
A konyhánkban megmaradt az egységes terazzo burkolat – ez gyakorlatilag beton, különböző szemcsékkel, a miénk pl. mészkővel –, amit úgy alakítottak ki, hogy a semleges színű anyag a falak és az üveges faparaván mentén körben, kb. 20 centiméter mályva színű szegélyt kapott.
Sajnos, az elmúlt 100 év megviselte, több helyen megrepedezett. De a nagyobb baj, hogy fertelmesen javították.
A fürdőszobát ugyancsak terrazzo járólap borítja, sakktáblamintába rakva. Ez idővel annyira megkopott, hogy a kiálló kavicsszemcsék érdessé teszik felületét.
A fotók láttán nem valószínű, hogy sokan tennének hasonlóan, mi mégis elgondolkoztunk és utánajártunk, hogy ezeket a felületeket lehet-e és miként felújítani. Nehéz volt dönteni: megtartsuk, vagy cseréljük őket, de ebben segítettek a hallottak. Több olyan új technológiát ismertünk meg, amellyel ugyan menthetők volnának, viszont igen költségesen.
A konyhai terrazzo esetében a csiszolás és polírozás mindenféle felületkezelés nélkül is visszaállítaná az eredeti friss színű felületet. De a repedéseket már nem tudják úgy javítani, hogy egyáltalán ne látszanak. Ami adhat akár szép patinát is a felületnek.
A fürdő pepita burkolata esetében egy fényes lakk szerű kemény bevonat alatt még sokáig szép maradhat (már, ha úgy döntenénk, hogy elég szép ahhoz, hogy maradjon). Itt a csiszolás azért kétséges, mert a kopás miatt kiálló kis kavicsokat könnyen kikapja a csiszológép, ui. már nem elég vastag az anyagréteg, ami tartja.
A fotó jól illusztrálja ennek a laptípusnak a szerkezetét. Ha elkopik a fölső réteg - legyen az beton, vagy terrazzo (szemcsékkel), a lap már nem szép. Hisz a mintás rétege a lényeg.
A terrazzo megcsiszolása sem egyszerű (konyha). Ipari gépekkel végzik, amihez három fázis szükséges, és ezt az utcáról kéne kérni. Vagy, ha a teljesítmény nem a gond, akkor a stáb és a gépek napi díja az – 100-120 ezer forint –, ami ilyen kevés négyzetméterre olyan költség, hogy nem éri meg.
Mivel a beton is nagyon tetszik nekünk, megnéztük azt is. Az ötletet a szüleim háza, a gyerekkori konyha inspirálta, ahol öntött, sötétszürke fényes betonfelület volt. ...Honnan jön az ihlet, ugye?
Esetünkben a meglevő burkolatok mintegy szilárd alapul szolgálnának a betonhoz, amiből létezik már olyan is, amelyik 2-3 mm-s új felületet képez. Meglehetősen drága anyag, úh. ezt is elvetettük.
Mindezeket végigszámolgattuk, majd keresgéltünk tovább.
Természetesen elsők között szerepelt a padlástégla, de inkább vidéki házba illik. Megnéztük a linóleumot (ami a közhiedelemmel ellentétben természetese anyag, és kellemes, meleg érzetet ad), a faburkolatot (a fürdőbe is). Valahogy nem voltak jók. Előbbinél a választék, utóbbinál a kétely döntött. Természetesen szóba jött a hagyományos járólap is, de itt is dilemma volt, mi illik egy 100 éves ház stílusához.
Leginkább a cementlapot érezzük ilyennek.
És mivel meggyőzően szépeket találtunk, sikerült is döntenünk a kérdésben: lecseréljük a régit, azaz alapnak megtartva új burkolat kerül rá.
Az elmúlt napokban az ország összes cementlappal foglalkozó kereskedését, alkalmi kiárusítását megnéztük (vatera, jófogás, stb.).
Lehet találni régi bontott lapokat, az ár általában laponként 60 forinttól fölfelé jellemző. Egyre többen foglalkoznak a régi felújításával is, ebben az esetben a négyzetméterár 5-6000-ről indul, plusz a tisztítás. Helyenként úgy is lehet vásárolni, hogy nem tisztítják meg, de elképesztő meló otthon megcsinálni, kösse fel a gatyáját, aki bevállalja.
A jellemző ár a jó minőségű, tisztított, kezelt régire 20 ezer forint/négyzetméter körül van. Az újak még többe kerülnek. Ez azért már rendes költség akármilyen pici felületre, úh. meggondolja az ember. Mivel mi ismét csak nem úgy tervezzük, hogy itt fogunk megöregedni, nem 100 éves burkolatot vásárolunk.
De akármeddig lakunk is itt, szépet szeretnénk. A burkolat alapvetően meghatározza egy lakás arculatát, minőségét, egyáltalán nem mindegy, mi az, amin lépkedünk.
A hosszas keresgélésnek eredménye is lett. Már csak azt kellett eldönteni, mit válasszunk a gazdag kínálatból.
Babarczy Veronika
