Hát persze, hogy akkor esik le a hó, amikor a tetőjárdát végre felszerelnék. A lágy tél akkor vált keményre, amikor a mi lakásfelújításunk is beindul végre. Ez nem pech, csak afféle Murphy...
Miközben arra várunk, hogy végre felkerüljön a tetőlétra a helyére, és hozzá lehessen férni a kéményhez bélelni, megkezdődött a lakás teljes szétbombázása, azaz némi felbontás és a villanyszerelés. A fotók látványosan illusztrálják, mi történik ilyenkor. Ilyenkor, azt hiszem egytől-egyik mindenkinek, inába száll a bátorsága egy pillanatra...
A fenti fotón árválkodó mosdó még várja a sorsát, mennie kell, vagy maradhat... A burkolattal is így vagyunk. Vajon eléggé karakteres-e, hogy vesződjünk vele? Vadásszuk az utódját, azon múlik, találunk-e jobbat.
De a legnehezebb lélektanilag az, hogy visszavonhatatlanul ki kell jelölnöd, hol legyenek a kapcsolók, a konnektorok, aztán majd a vizes kiállások. És onnan aztán már nem mozdíthatók.
Ismered? Folyamatosan az az érzésed, valamilyen fontos szempontot még nem gondoltál át, és akárhogy igyekszel, majd csak később jut eszedbe.
Azt is most kell például eldönteni, hol lesz az éjjeliszekrény, az ágyad, a kis olvasólámpád a falon. Anélkül, hogy kipróbálhatnád ide-oda tologatni. A mosogatógép aljzata őszintén szólva kevésbé hoz lázba – ott belefér az a hibalehetőség, hogy esetleg kicsit odébb kerül, és akkor sincs semmi baj, ha elér addig a vezeték. De az ágy, és az asztal!
Igyekeztünk számba venni és gondosan bejelölni mindent, amire szükség lesz, elektromosan. Egy jó ideje készülünk a dologra, de még így is előfordul, hogy több dologról is megfelejtkezünk, és utólag jön a korrekció. Szerencsére, most még időben vagyunk, de ahogy a folyamat megy előre, úgy fogy a lehetősége a javítgatásnak. Reméljük, sikerült mindent okosan átgondolni,
és nem akkor kell majd pótvésni, amikor már festjük a falat.
Fotó: Oláh Gergely Máté
