Minden áldott nap szóba jön a költözés. Áruljuk a kis fehér lakásunkat, és, hogy méltó legyen a búcsúzás, úgy néz ki, hogy szerepelhet a Lakáskultúrában. Amikor az elkészült fotókat nézegetjük, jól eső érzés, hogy azt mondhatjuk rá, szép lett. Sőt, nem csak megszépítettük, hanem belaktuk és lelke is van, ami még fontosabb. Így szinte büszkén adjuk tovább.
Mi pedig készülődünk.
Ugyan rengeteg eladó lakás van, mégsem könnyű olyat találni, amit megszeret az ember, amibe meglátja az otthont. Nekem utóbbi nem okoz gondot akkor sem, ha a lakás lepusztult, vagy már-már visszataszítóan igénytelen (igaz, olyankor mindig elgondolkodom, hogy lehet úgy élni), inkább csak még jobban inspirál, hogy kibontsak a káoszból egy igazán szép teret.
Van egy ilyen lakás. Kerülgetjük, nézegetjük, várunk. Állítólag, mióta kimondtuk, hogy tetszik, azóta senki más nem érdeklődik iránta – az ingatlanos szerint, aki árulja, minket vár. Meglátjuk, hogy így van-e, mindenesetre a tervek erre a lakásra kezdenek formálódni. Így lett "előre" lábas kádunk, és a tervezés* is a látott méretek alapján folyik. A meglevő bútorok is rendeződni látszanak aszerint, hogy melyik jön, melyik megy. Máshova. És ez az utóbbi nagyon nehéz kérdés.
Írtam én már arról, hogy érdemes kevesebb tárggyal élni, és ezt nagyon komolyan gondolom. De a tárgyak iránti rajongástól nem könnyű megszabadulni. Most viszont eljött a komoly önmérséklet ideje, mert a lakás megkíván bizonyos önkorlátozást.
A legkönnyebb front, ahol karcsúsítani lehet: a ruháké. Mindkettőnknek megvan az a szeretett kis szériája, amivel kihúzza az adott évszakot. És nem lesz nehéz megválni azoktól a daraboktól, amelyek csak ritkán kerülnek elő. Vagy soha.
A másik: a konyha. Ugyan rendes, nagy konyhát viszek, és gyakran főzök, mert szeretek, ezért nem mondható minimalistának a konyhám. Mégis meg-megbújnak olyan tárgyak, amiket nem használok. Megszokásból, vagy tiszteletből tartogatom őket. Nekik is menniük kell.
Az emlékek már nehezebb terep.
Húsz éves koromig nem gyűjtöttem semmit – sem bélyeget, sem leveleket, sem szalvétát, sem egyéb vackot. Azóta pótolom. Megvannak a gimnazista levelek, képeslapok a világ minden tájáról. Rengeteg könyv. És apró csecsebecsék. Ezektől azért nehéz megválni, mert vagy eszmei, vagy tárgyi értékük van. Soha nem dobnék ki könyvet például, azért, mert kevés a hely. Mégis vannak köztük olyanok, amelyeknek egy egyetemi könyvtár nagyobb hasznát veszi. Úh. lesz egy ilyen válogatásunk is. Az emlékeket valószínűleg megtartom.
Ha végre költözünk, az két dolog miatt lesz izgalmas: követhettek egy újabb felújítást, továbbá esetleg a régi lakás átváltozását is, mert a vevőnek felajánlom, hogy szívesen segítek benne. Annyit gondolkoztam már ezen a lakáson, legalább nem vész kárba a sok ötletelés.
Búcsúzóul összefoglalom, hogyan alakult a lakásunk története mostanáig.
Egy picike, 27 nm-s, vidám lakásból költöztünk ide, ahol hangsúlyosak voltak az erős, élénk színek.
A Buday L. utcai 45 nm-s lakás felújításra két hét állt rendelkezésünkre.
Az előszoba így nézett ki..jpg)
Majd ide került az új konyha:
A korábbi konyhát átalakítottuk. Ilyen volt eredeti állapotában.
Majd ilyen lett, hálószobaként. 
Küzdöttünk padlófestékekkel és hozzá nem értő eladókkal. Berendeztük, majd kipakoltuk a nappalit, hogy újra csiszoljuk és fessük a padlót. Aztán elbontottunk egy cserépkályhát is, kicsit megkésve.
A nappali ezután két változatban is elkészült. Először barna Bonanza szekrényekkel rendeztük be, aztán jöttek a nagy koptatott könyvtári szekrények.
Ezek a nagy könyvszekrények is barnák voltak, mi antikoltuk őket Tikkurila Furniture festékkel.
Később kialakítottuk a férfi-sarkot, almás ládákból készült polcokkal.
Majd a nappali is kivilágosodott, a könyves szekrényekkel együtt.
A fürdőszoba is alapos beavatkozáson esett át. Igazából ez attól szép, hogy úgy 30 évig senki nem zargatta ezt a lakást, állt és várt, koptatta az idő. Minden változtatás katartikus erejű volt.
Egy talált szekrényke már direkt a türkiz arculathoz igazítva alakult át.
Lett kis "kertünk" is az ablakpárkányon, ahol termett egy fél kiló paradicsomunk.
Ékszertartónk. Egész sorozat saját készítésű párnánk. És egy legalább 100 éves gyalupadunk.
Mindeközben tudósítottunk a britekről, foglalkoztunk a lakóterek akusztikájával, filmes díszletekkel, a mozi hatásával a lakberendezésre, környezetfilozófiával, és emellett erős zöld vonallal képviseltették magukat a kert-, balkon-, zöldtető-, öko témák is, legyen szó ehető növényekről, vagy biotakarításról. Legutóbb az édes otthon rovatot indítottuk útjára, hogy ihletet kapjatok a családi tűzhely alakítgatásához a fehér asztal által.
A Nem Art Decor blognak új arculata, új írói lettek, és egyre több olvasója. Nagy örömünkre!
További terveink is vannak, de most leginkább azt várjuk, hogy újra írhassunk nektek felújításokról, lakások átalakításáról. Addig pedig ti írjatok nekünk! Izgatottan várjuk a nyári élmények által inspirált cikkeiteket, nézzétek meg a részleteket itt.
Jó nyarat nektek, olvassatok minket továbbra is!
* segédoldalak tervezéshez:
konyhát és fürdőszobát tervezhetsz itt
színeket próbálgathatsz itt falra, padlóra
itt pedig játszhatsz a különböző tapétákkal
