Az egy hétvégés vajdasági kiruccanásunk helyszíne egy csodálatos kis monarchiából itt maradt üdülőhely, Palics volt. Igaz, az első este inkább egy Kusturica filmbe csöppentünk – a favázas tóparti étteremben, Goran Bregović meghatározásával élve egy "menyegzői és temetési zenét játszó" a Bubamara-val rezesbanda rezegtette az ablakokat és a dobhártyánkat elképesztő hangerővel. Akkor süketeltünk meg percekre, amikor abbahagyták.
A pincérek szolgálatkészen és természetes kedvességgel szó szerint körülugrálták a vendégeket (- ide is elküldeném work-shopra a magyar kollégákat - a szerk.)
Az éjszakai tóparti séta, a néhány utca, amit bejártunk, elvarázsolt. Házakat is "választottunk".
A férjemé egy vörös-sárga sarokház lett, közel a tó partjához. Egyik fronton kőfallal körülvett, zárt kertes családi ház, a másik oldalán két nyitott üzlethelyiséggel bír, amelyek egy partra néznek. Nagyon hasznos az elrendezése, mert kocsmát nyit majd, de rögtön egy kiülős kerthelyiséget is ki tud alakítani ugyanezen a fronton.
Én egy igazi meseházat "néztem ki", ugyanabban az utcában, tehát nem lennénk messze egymástól: fehér spalettás ház, hatalmas ablakokkal, a falakat befutotta a borostyán. Úgy 150 nm alapterületű lehet, nagy belmagassággal, tornyocskával, kerttel.
Sajnos a zárt kerítéstől nem tudtam róla szép fotókat készíteni, de a leírásból is kiderül: beleszeretős.
Az 1900-as években fedezték fel, hogy a Palics tó vize és iszapja gyógyhatású, ki is épült a jellegzetes stílusú nyaralóhely, amely gyakorlatilag Szabadka elővárosa, mint Budapesten a Római part. Még stílusában is hasonló.
Az egykor felkapott üdülőhely ma is őrzi a szebb idők emlékeit.
Palics egy része megúszta a szocialista átalakításokat, viszont kis híján belepusztult, hogy évtizedekig hozzá sem nyúltak. Sok-sok gyönyörű facsipkés-tornácos nyaraló érintetlenül megmaradt. Viszont az utolsó pillanatban vannak, hogy megmentsék őket. Nem ismerem a szerb műemlékvédelmi törvényeket, de az épületek, amelyeket felújítottak, nagyon szépen sikerültek. 
Az egykori szabadkai polgárok, sőt a tehetős nyaralók, akiknek megadatott a szerencse, hogy ide járhattak, azt hiszem, gyönyörű napokat tölthettek errefelé. De ma sem lehetetlen az odaút, a déli határtól mindössze 3 km-re van Szabadka, ami két és fél órás autóutat jelent Budapestről. A pálinkákról pedig még nem is meséltem. Megéri egy kiruccanás, csak annyit mondhatok.
Babarczy Veronika
Fotó: Babarczy Veronika
A Fortepan oldalon remek fürdővárosi fotókra leltünk. Igaz, ezek siófoki képek, de a századelő hangulatát remekül visszaadják.
