Legutóbb csak félig meséltem el az almás ládák történetét, de ennek az az oka, hogy csak félig jutottam velük.
A megcsiszolt ládák olyan szépek lettek, hogy akár maradhattak volna natúr állapotban is, de nagyon izgatott a fehér pác. Régóta nézegettem vágyakozva, hogy milyen szépen meghagyja a fa erezetét, de ad egy érdekes fátyolos felületet is. (Továbbá védi a fát, szú ellen és víztaszító is.) A szürke árnyalat is foglalkoztatott, de elvetettem, mivel egy kevésbé fényes sarokba kerülnek majd a ládák polcnak, és nem lenne szerencsés a sötét árnyalat.
Azért is haladtam lassan, mert egyrészt nem tudok már elég időt szánni az ilyen feladatokra Sajnos! Továbbá azért, mert kísérletezni is akartam, ugyanis nem ismerem a pácokat. Elsőre egy ikeás fehér pácot próbáltam ki.
Festés közben a fa ijesztően beitta, azt hittem, semmi nem látszik majd az egészből. A szaga disznózsírra emlékeztetett, határozottan rossz élmény volt.
Két nap múlva száradt meg igazán, a szaga azóta is megvan. Viszont a felület kapott egy szép, enyhén antikolt hangulatú fátyolos fehérséget.
Míg ez az első láda száradt kipróbáltam a Tikkurila pácát is. Ezzel nagyon könnyű volt dolgozni, és sokkal takarékosabb is. Minden szempontból rendben van az anyag, de az eredmény egy cseppet kevésbé romantikus. 
Ár-érték arány tekintetében mégis talán ez utóbbi a jobb választás, de ha az árnyalatnyi különbség számít, akkor marad a romantikusabb első.
Egyébként a ládafestés határozott sikerélmény. A géppel megcsiszolt ládákat egy kicsit smirgliztem csak azokon a felületeken, ahova a gép nem fért oda és szálkásak maradtak a belső élek. De ezúttal nem vittem túlzásba. A festés is kellemes munka, és az anyagok aránylag gyorsan száradnak, a fa is gyorsan beszívja a pácot, így rögtön a teljes felületen lehet dolgozni, nem kell órákig várni az egyes oldalak száradására.
A falra felszerelése körül is adódtak kérdéseink. Egy kis tesztelés után kiderült, hogy annyira azért nem nagy a teherbírásuk az oldalukra fordítva. Vagy feltámasztásra lesz szükség, vagy az asztal síkjára tornyozzuk föl őket (most még így szerepelnek). Az almás láda fali polcként inkább dekor célra alkalmas, nehezebb terheket pedig inkább úgy bír el, ha a földön vagy valami biztos alátámasztáson áll a ládákból álló építmény. Nekem az alábbi megoldás tetszene legjobban, azaz, ha a padlón állhatna a polcrendszer, de erre nem lenne elég helyünk, és most úgyis a polc ügyet kell megoldanunk.
Az újabb teszt-üzemmód (alább) egyébként nagyon jópofa. Ahogy sorra készültek a ládák, teljesen belelkesedtünk, hogy asztalnak is alkalmasak, és ugyan laza, de akár teljes szobaberendezést is össze lehet hozni belőlük. Ha pedig pusztán az eredeti tároló funkciónak megfelelően használ az ember almás ládát, akkor is nagyon szerethető és azt hiszem, örök darabok.
A cél is teljesült, rend lett a férj íróasztalán. Legalább is egyelőre... No, meg a kis győzelem is jó érzés, hogy mégiscsak teljesült a vágy, lett polc, amire áhítoztam. Mondjuk jól meg is kellett dolgozni érte!
Kedves Érdeklődők!
Korábban rendelhettetek tőlünk almás ládát, de mostanára kifogyott a készlet, és nem tudtuk pótolni egyelőre. Úh. a láda szállítás szünetel. Köszönjük a megértést! (Ha ellenállhatatlan vágyat éreztek, jelezzétek, és időközben mégis feltöltjük a készletet, tudunk szólni.)
Fotó: OGM
