Előtört titkolt kék-mániám. Azt gondolom, a sok fehér hozta elő. Furán hangzik ez így, de a fehér igen is tud ilyet, mindjárt kiderül, hogyan...

A kék ugyan mindeddig végigkísért, a piros és a fehér mellett – utóbbiról egy kis pszichologizáló kitekintés olvasható alább, erre utaltam az imént* –, de a lakásaimban még nem kapott/kért hangsúlyt. Nem volt különösebb rendező elv, amelynek mentén foglalkoztam volna vele. Pedig a csíkok, pöttyök, kockák iránt rajongtam, főleg, ha kékek... Ugyan pár éve egy tengertől ihletett fürdőszoba ötletével tértem vissza a nyaralásból, de mire lakást vettünk, változtak a tervek.

Ha meghatározó színeket kellene mondani, nekem az említettek azok: fehér, piros, kék. Úgy látom, hogy azokat az életszakaszokat is jellemzik, ahol dominánsan felbukkantak.
A kékről úgy tudjuk, jó hatással van az agyi működésre. Egyáltalán nem akarnám erőltetett összefüggésbe hozni, de a kamaszkori ruhatáram be-bekékült időnként.
A fehéret illetően, nem igazán volt jellemző  a teljesen fehér lakberendezés akkoriban, amikor a legelső saját teremet így oldottam meg (ösztönös lehetett: egy nagyon sötét albérleti szobát rendeztem be).
A piros számomra a gyerekkor, eperrel, cseresznye-fülbevalóval, különböző tűpettyes ruhákkal...

Talán a nyár miatt és még ki tudja miért, de egyszeriben olyan, mintha mindig is itt lett volna a fejemben, amit a lakás egy darabkájában tervezek megvalósítani, kékkel, fehérrel, pirossal. Az arányok még kérdésesek...
Észrevettétek már, hogy egy ilyen ihlet egyik percről a másikra rendez minden kósza ötletet, és azonnal belebotlotok a szükséges hiányzó kellékekbe, ami a megvalósításhoz kell? Ezért írtam korábban is, vigyázat a vágyakkal, de ez csak zárójel...


Az említett nyaralásunkkor egy déli hőségtől álmatag városkában leültünk a kikötőparti kisvendéglő teraszán és elbűvölt mindkettőnket. A férjemet, balatoni gyerek lévén, azért, mert tőlünk két méterre pakolták ki a gyönyörű friss halakat, engem a hangulatával. Amolyan férfias, matrózos hely volt. Kedves kiszolgálás, de volt az egészben valami keresetlen, nyers, egyszerűség.
Mondanom sem kell, nem lakberendező tervezte. Uszadékfa polcokon apróságok, a falon régi fotók voltak, és a halászélet idő rágta kellékei. 

Ha azt mondom tengerparti stílus, coastal, nautical, nautique, navy, beach és keresgélni kezdek ezen kulcsszavakkal, találok mindenfélét – leginkább sok modoros megoldást –, de ilyet keveset. Igyekeztem összegyűjteni azokat a képeket, amelyekben ez a természetesség köszön vissza. A tenger szabadsága, könnyedsége.


Mintha nekünk nőknek szükségünk volna arra, hogy ezt a marcona, férfias világot, a tengerét és a matrózéletét is megszelídítsük... Mert, ugye, ha kék-fehér, némi pirossal, akkor előbb-utóbb itt kötünk ki.

Szóval giccs van dögivel, meg mindenféle elhajlás, és csak itt-ott találni valami eredetit, aminek kicsikét még köze van ahhoz az ősi tengerparti életérzéshez, amire valószínűleg sokan vágynak.

Feltételezem, itt Európában azt az autentikus világot mint életformát, már majdnem teljesen elsodorta az új, a modern. Szívből sajnálom. Ahogyan mindent, ami igazi, egyszerű, praktikus és szép, de elveszítjük szem elől, nem gyártják, nem is ismerik, nincs. És akkor még nem is említettem azt a letűnt balatoni halászvilágot, amelynek Malonyai Frigyes néprajzi sorozata külön kötetet szánt. Marad a hangulat másolása, ami persze azért szerethető tud lenni.
A hosszú bevezető után így nézzétek a képeket.












*Fehér témában olvastam pár sort a minap, talán közületek is lesz olyan, akinek érdekes:
„Az élettér legszembetűnőbb jelensége a fehér szín dominanciája. Erről a színről a legtöbb embernek elsőre a tisztaság, az elegancia, esetleg merev, hideg érzet jut eszébe. Azonban gyakorlati tapasztalataim szerint a fehér szín nagy mennyiségű használata esetén ennél sokkal többről lehet szó, nézzünk néhány példát.
- A fehér színt tudat alatt legtöbbször akkor használják, amikor valamelyik lakó nagy változás (...) után van, amikor lezárult egy fontos időszak az életében, és ennek az elmúlt korszaknak a hátrányait és előnyeit összegzi. Ebben a tisztázási időszakban erősebb a vonzódás a fehér színhez, hiszen új tervek megfogalmazása után ismét tiszta lappal lehet nekiindulni az életnek. Stb.”

(Juhász Ildikó Kíra élettér elemző, Otthon újság)