A hálószoba és ágy témakörben érdekes lehet egy kisebb történeti kitekintés. Például hogy – a mai ember számára felfoghatatlan –, a XVII. század kezdetéig nem létezett magánélet. Ugyanazokban a helyiségekben ettek, szórakoztak, aludtak (utóbbit gyakran csak összecsukható ágyakon). Az emberek még alváskor sem voltak magukban, és „ha valakinek sikerült bezárkóznia egy szobába, azt már különös, fura alaknak tartották”.* Lassan megjelent a családi élet és a magánszféra gondolata, és a hálószoba ennek védett bástyája lett. Manapság újra nyitottabb, de közel sem úgy, mint 400 évvel ezelőtt. Gyakran közönséges módon bánik vele a bulvársajtó, fel sem mérve, milyen károkat okoz ezzel.

Egyesek meg vannak győződve róla, hogy kizárólag keleti fekvésű lehet, az élettani hatás miatt – így az ember a napsugarak hatására természetesen ébred, nem egy vekker veri fel az álmából.
Külön kialakítása pedig egyenesen luxus kategória, hiszen manapság a tér ritka kincs, okosan kell tehát bánni vele és kérdés, hogy éppen a külön hálószoba-e az, amire a leginkább szükség van. Ha pedig nem rendezünk be egy alvásra szolgáló helyiséget, meg tudjuk-e oldani az ágy tetszetős elhelyezését a lakásban? Mi, a magunk részéről komoly kompromisszum árán a külön hálószoba mellett tettük le a voksot. A mellékelt képek pedig csak biztatnak, hogy jól döntöttünk, még egy kicsi hálószoba is lehet szerethető.


Míg manapság, teljesen jogosan, a kényelem és az allergia a komoly választási szempont egy ágy esetében, régebbi korokban személyre szóló tárgynak számított, amelynek erős szimbolikus jelentése volt a hitvesi kapcsolatra vonatkozóan. Az ifjú pár sokszor úgy kapta ajándékul, hogy a monogramjuk volt belefaragva.
Sokan úgy tartják, az ágy a legfontosabb bútordarab, amit életünkben vásárolunk, de lehet, hogy nincs igazuk, mert a matrac az. Így legalább arra is van mód, hogy az ágy ne egy személytelen tömeggyártott választás legyen, hanem örökölt vagy vásárolt egyedi darab, amelyet szépen alakíthatunk a magunk kedvére. Ha más nem, olyan fejvéggel, hogy az csak ránk jellemző legyen.

 

Az előző bejegyzésben utaltam rá, hogy a modern kori harc a higiéniáért szinte száműzte a romantikát, már ami a berendezést illeti. Mindent moshatóra, tisztíthatóra, portalaníthatóra cseréltek. A függönyök, szőnyegek, ágyak stílusa jócskán áldozatul esett ennek a kisebbfajta őrületnek – hogy alul-fölül-oldalt takarítható legyen minden.

Apropó higiénia, egyszer apácáknál szálltam meg Olaszországban. Soha sehol nem éreztem még olyan finom, friss illatot egy épületben, mint ott. Igaz, az ágyneműtől kezdve az asztalneműig minden ropogósra volt vasalva, és az egyszerű fehér vásznak hihetetlenül ünnepélyessé tették mind az alvást, mind a reggeliket. Próbáljátok ki!
Visszatérve a hálószobához, kis híján odaveszett a baldachinos ágy is, hisz egészségtelennek tartották a lefüggönyözött, zárt térben való alvást. Szerencsére azonban ez a bútordarab tartotta magát. Igaz, manapság inkább a könnyedebb változatai kedveltek – fekete kovácsoltvas szerkezettel, vagy natúr fakerettel, nyers színű vászonnal. De mennyezetre erősített lécről is szépen lelógathatók könnyű anyagok, amelyek finom, sejtelmes hangulatot kölcsönöznek a hálóhelynek. Ebben az esetben térigényes megoldásról beszélünk, hülyén mutatna mindez egy kicsiny helyiségben.

Hogy milyen színek uralják az alvásunk helyét?
A fehér tiszta és romantikus hangulata még mindig a legkedveltebbek közé tartozik.


 

 

A sárga ugyan hozzásegíthet a derűs hangulathoz, a könnyebb reggeli ébredéshez, de megfigyelték, hogy érzékenyebbek nem alszanak jól a sárga térben. A sötétebb színek, például a kék, az olívazöld, a korall, fokozzák a melegség és a biztonság érzetét.

Az ötletek között van egyszerű és fényűző, kicsi és nagy szobás, színes és fehér.
Ti melyikben ébrednétek szívesen?





*Philppe Aries: Az emberiség gyermekkora in T. Conran: Belsőépítészet