Jöjjön végre valami jó hír, hiszen sikerélményünk is van, bár – úgy magyarosan – a rosszal kezdtem. Ugyan még nem készült el teljesen, a fürdőről számolok be lelkesen. Ott ugyanis inkább teljesültek az álmok.
Egy kávéház 40-es évek beli mosdója ihlette az első lakásom fürdőszobáját. A szerelem megmaradt és titkon befolyásolta a vonzást és választást. Láttam valahol egy pepita díszcsíkot fotón, amire vágyakozni kezdtem, aztán lábas kádról is ábrándoztam... Mindkettőt megleltem – írtam is erről –, és elkészült a fekete-fehér fürdőszoba. Ugyan fényes padlólapokat szerettem volna, de csak olyat találtam, ami a jóval drágább kategóriába tartozott. Az eredeti berendezés miatt a helyiség szűk és sötét volt, most az új felállásban elegáns és tágas hatású. Nagyon szeretek bemenni. Igaz, picit még steril a hófehérség miatt, de fejben már kész a további.

A korábbi lakásunkban a zöld és a türkiz meghatározóan jelen volt. Az ennek megfelelően összeszedegetett tárgyakból egy vízálló óra sorsfordítóan bekerült a fürdőbe, ugyanis ettől kezdve a fejemben ott van a fekete-fehér mellé a türkiz kiegészítők listája.
Egyszer lomtalanításkor találtam egy illatszeres szekrénykét, azt a legömbölyített fazonút, amit falra tettek, és gyakran tükrös volt az ajtaja. Totális véletlen folytán az unokaöcsém elajándékozta, visszaszerezhetetlen módon a műhelyből. Nagy örömömre megtaláltam a mását egy régiségesnél. A héten készülök érte menni, remélem, megvárt. Közben a sorsa megpecsételődött, türkizre mázolom, úgy kerül a falra. Időközben egy tükröt is kaptam, ugyanaz a kor és stílus, már csak át kell festeni (jelenleg fura mód halvány military zöld) és kész a mosdó fölötti rész.
Megörököltünk egy falfülkét, nagy örömömre, oda kis üvegpolcokat szánok, hogy legyen bőven tárolóhely. Csak azt nem tudom, hogyan rögzítsük őket. Olyan igénytelenek szoktak lenni az ilyenhez ajánlott fali tartóelemek. Még az is lehet, hogy vékony fapolcocskák kerülnek oda, rájuk a kis fiókos tárolóim, amelyeknek régóta keresek méltó helyet.

Sokat törtem a fejem, hogy a kád külső vas felülete kapjon-e valamilyen színt. A fekete adta volna magát, de azt nem akartam, koporsós kicsit. A szürke még szép volna, a türkiz marha bátor. A kérdés mindaddig nyitott, amíg a kád zománcát nem újítjuk föl. Gyönyörű lesz, majd meglátjátok! 
Találtam még egy izgalmas tárgyat, akasztót a köpenyeknek. Meg fogtok lepődni, ha meglátjátok...


A kis esetlen tárgy, amely szintén a fürdőben kapott helyet, az öreg Hajdú mosógép. A szerelő a lelkemre kötötte, hogy nem cserélem le, annyira jó gép. A szépsége rovására... És a szürke csővezetékeiről még nem is beszéltünk.
Ki kell találni majd valamit, amivel diszkréten elrejtjük, vagy megszépítjük, már amennyire ez lehetséges. Ötleteim már vannak, mosdószekrényről, "kabátról", amit egyszerűen ráhúzok, vagy rendhagyó mozdítható takarószekrényről, amit csak úgy leemelek mosáskor, de valami igazán praktikus és vicce kéne. Ja, és a bojler szerelvényeit is szívesen eltakarnám...!

 

Itt tartunk, kérem szépen. No, most aztán lelassult a tempó, sajnos.
Nem is tudom, min múlik. Talán azon, hogy jól kifáradtunk és kicsit erőre kell kapni újra. Erre jó alkalom lesz a Húsvét, a Balatonnál. Hogy várom! De az biztos, hogy folytatás következik.
 
Biztatásképpen a felújítóknak, honnan is indultunk:

fotó: Oláh Gergely Máté