Ó, a padló-canossa nem ért véget az előző történettel, van egy még tarkább, illetve pinkebb fejezete.
Egykori konyhát '60-as évek ízlésű kerámia padlóval befogtunk hálószobának. A régi Toldi moziban nagyon megtetszett nekem a festett csempe és padló, annak mintájára szerettem volna festett fehéret alkotni.
A padlólap nem szívja a festéket, ezért azt a tanácsolták, kapjon egy kötőhidat, majd fehér betonfestéket. Amikor azt a bizonyos hidat megláttam egy eperszínű gél formájában, kétségeim támadtak, nem lesz-e ebből baj. És lett!
A híd ugyanis, ahelyett, hogy kötött volna, szépen beleoldódott a fehérbe, újra és újra - hiába küzdött vele a szimpatikus csíkos pulcsis rendületlenül. Ennek köszönhetően alakult ki a képen is látható, "finom árnylatú, igényes" flamingó rózsaszín. Pechünkre. Sokadik rétegnél is.
Aztán megszáradt, és rá kellett pakolni a bútorokat, nem lehetett tovább halogatni a költözést. Persze mondhatnánk, hogy direkt van, megy is hozzá az a penész zöld vaságy, ami bekerült az újdonsült hálóba.
Mivel ez a kérés is kifogott a(z általam fellelt és megkérdezett) festékboltosokon, idegen földről kaptam tippet - éppen az előző padlós bejegyzésre, válasz képen - littlegreene.com. Itt talán a kerámiára is lenne ötletük.
Nekünk viszont kevésbé van arra, hova pakoljunk ki és hogyan oldjunk meg egy ilyen nagyobb lélegzetű színkorrekciót...
Szerintetek?
Talán nem is kell hangsúlyoznom, először mindig kisebb (!) felületen érdemes próbát tenni, illetve olyantól kérni tanácsot, aki maga is próbálta a módszert, amit ajánl. Mindenre gondolni kell, kérem, mindenre. Inkább legyél kukacos vevő, mint laza, aki aztán lyukra fut és győzheti javítani a következményeket.
