A szukkulensek szeretetét Teri néninek köszönhetem. A nagymama barátnője volt, kedves, halk szavú falusi nénike.
Fiatal házasokként költöztünk a fővárosból a Balaton északi partjára, Paloznakra. Faluhelyen néhol még ma is furcsán méregetik a helybéliek a magunk fajta bebírókat. Pedig a családunk nem volt idegen itt, a felmenőink másfél évszázada vetették meg a lábukat ezen a településen. A nagypapa agrárszakember volt, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem igazgatója, akit a háború után megfosztottak a katedrától, de a faluban haláláig Igazgató úrnak szólítottak. A nagymama művelt, nyelveket beszélő, széles látókörű asszony volt, aki idős korában is nyitott maradt a világra, érdeklődött a kultúra, a művészetek és a politika iránt. Nem találkoztam emberrel, aki ne szerette volna őt. Mindenkihez volt jó szava, mindenkire volt ideje, sugárzott belőle a bölcsesség. Életem egyik ajándéka, hogy néhány évet a közelében élhettünk.
Szóval Emi néni és Teri néni barátnők voltak. Egyszer az unokájához mentünk, akire várni kellett, és szóba elegyedtünk Teri nénivel. Koratavasz volt, fázósan húzódtunk be a szobájába, ami telis-tele volt kaktuszokkal. Voltak az ablakpárkányon, a komódon, nagyobb cserepekben a padlón. Talán még sosem láttam azelőtt ennyiféle kaktuszt senkinél.
Megérezve érdeklődésemet, jól elbeszélgettünk az időt múlatván, míg végül felsóhajtott: mi lesz velük, ha én már nem leszek...? Búcsúzóul megajándékozott sok-sok kaktusz-sarjjal. Így kezdődött harminc éve a máig tartó szerelem. Azóta sokat tanultam a kaktuszokról, de a legtöbb tudás a megtapasztalásból adódott.
Milyen növények a szukkulensek?
A pozsgásoknak két csoportja van: a levélszukkulensek, mint például a kövirózsa, a varjúháj, az Aloé, az Agave, és a szárszukkulensek, azaz a kaktuszok.
Száraz, sziklás, homokos sivatagban vagy magas hegyeken élnek, ha vízhez jutnak, nyálkaanyagaik segítségével sokat felvesznek és azt hosszú ideig elraktározzák.
Mintegy 2500 fajuk ismert. A leggyakoribbak a Cereusok, hengeres, szőrözött törzzsel, ágakkal, a gömb alakú Echinocactusok, a lapított Epiphyllumok, a nagy, lapos szártagokból álló Opuntiák, amelyek fogyasztható gyümölcsöt érlelnek, és a Peireskia, a leveles kaktusz.
A tenyésztett kaktuszok változatos alakúak, tüskéik bizarr külsőt adnak nekik, és többségük igen dekoratív, szép virágokat nyit. A legtöbb kaktuszfaj magvetéssel is szaporítható, de a sarjak nagy biztonsággal begyökeresednek.
Tavasztól őszig sok fényt, száraz, meleg levegőt és vízáteresztő talajt igényelnek. Tápanyagigényük nem nagy, de meghálálják, ha időnként tápoldattal öntözik meg őket. A cserepeket ki lehet ültetni a szabadba, akár cserepestől beásni a földbe.
A téli hónapokban, november és március között van a pozsgások nyugalmi időszaka, ekkor a legtöbbnek egyáltalán nem kell víz. A kaktuszok többségét 6-15 fok közötti hőmérsékleten kell tartani.
A pozsgások tartásánál figyeljünk arra, hogy csak napos lakásokban érdemes foglalkozni velük. A szoba száraz levegőjét nagyszerűen tűrik, viszont az öntözés kicsit más, mint ahogy egyéb növényeinknél megszoktuk. A talaj teljes kiszáradása, azaz 1-2 hét után öntözzük őket újra. Legjobb az esővíz, de csapvíz is jó, ha néhány nap állás után használjuk fel.
Aki nem szereti a sok pakolással járó teleltetést*, annak sem kell lemondani ezekről a különleges növényekről. Mivel a kaktuszok a szélsőséges időjárású helyeken élnek, vannak köztük télálló fajták is. Legfontosabb tudnivaló: a hideget elviselik, de a pangó vizet nem.
Bevallom, számomra nincs szebb látvány a kertben, mint amikor virágoznak a kaktuszok.
*Szutorisz Gyula, a legnagyobb magyar gyűjtő dolgozta ki a nemzetközi szinten is alkalmazott télállósági kategóriákat:
T. 20.: TÉLÁLLÓ: sziklakertben takarás nélkül tarthatók, -20°C-ig
F. 20.: FAGYÁLLÓ: szabadban takarva, télen szárazon tartandók, -20 °C-ig
MF. 10.: MÉRSÉKELTEN FAGYÁLLÓ: fűtetlen üvegházban tartható, -10 °C-ig
Az első csoportba tartozó növények a legszélsőségesebb körülményeket is átvészelik. A második csoportba sorolható fajok szárazon-teleltetése azt jelenti: takarnunk kell őket, hogy ne hulljon rájuk hó, ami aztán az enyhébb napokon elolvadva, a tél közepén beöntözi a növényeket. A harmadik csoport tagjai is szárazon tartandók télen, ám mivel fagyállóságuk mérsékelt (hazánkban nem ritka, hogy -10 °C alá süllyedjen a hőmérséklet), ezért fűtetlen üvegházban célszerű teleltetni ezeket a növényeket.
