Kevésbé ismert, hogy a Versailles-i kastélyban egy kis falucska is megtalálható. Afféle rejtekhely volt ez Marie Antoinette számára, amelyet direkt az ő kedvéért hoztak létre.
Amikor a mulatozás, a szerencsejátékok, a lakomák, a pezsgők, az ínyenc desszertek végeláthatatlan folyama unalmassá vált, kellett egy szép és rusztikus hely a feltöltődésre, a visszavonulásra. Ami azt illeti, Madame Deficit – ahogyan a királynőt nevezték, fényűző életvitelét okolva az ország pénzügyi válságáért –, éppenséggel nem volt kedvelt a francia nép körében, ezért nem volt tanácsos valódi vidéki lakot keresni a számára. Inkább megalkottak egyet a részére.
A Hameau de la Reine-t a királynő kedvelt építésze, Richard Mique tervezte és 1782-83 között épült fel, az akkoriban az építészetben és a kerttervezésben hódító naturalizmus jegyében. Egy mesebeli rusztikus menedékhely született a kastély parkjában, amelynek idilli, festői stílusát egy ténylegesen létező falu, Hameau de Chantilly ihlette, fagerendás homlokzatú, nádtetős házaival. A 18. században a naturalizmus és az „egyszerű élet” iránti érdeklődés divatja terjedt el Franciaország szerte. Az arisztokrácia tagjai ennek hatására szerettek úgy viselkedni, mint az egyszerű, parasztok. A természetes élet iránti idealista érdeklődésre Jean-Jacques Rousseau munkássága irányította rá a figyelmet, ha ő maga nem is pontosan a fenti divatot értette a „vissza a természetbe” felhívás alatt.
Marie Antoinette nemcsak követte a trendeket, hanem ki is találta azokat. Amikor a Versailles-i palotában az uralkodói létforma vagy a szigorú etikett megerőltetővé vált számára, a kis falucskában talált menedéket, ahol az egyszerű, paraszti élet örömeit élvezhette. Pásztorlánynak öltözhetett, és úgy viselkedhetett, mint egy a köznép tagjai közül. Miközben megszokott életstílusa komfortjáról nem kellett lemondania.
Hameau de la Reine-t rétek vették körül, ahol sétálhatott és felfrissülhetett. Az építész tavakat, patakokat alkotott, kis félszigettel, amelyen görög stílusú templomocska állt, illatos cserjékkel és virágokkal övezve, egy nyolcszögű kilátótorony, valamint barlang és vízesés. A falucska tizenkét házból állt, amelyekből ötöt kizárólag őfelsége részére tartottak fenn, míg a másik hetet a mezőgazdasági munkákhoz használták.
Szőlőültetvényeivel, a hozzá tartozó mezőkkel, gyümölcsösökkel és zöldséges kertekkel a falu egy igazi, működő gazdaság volt, amelyet a királynő által választott gazdálkodó tartott fenn. A teheneket, birkákat (Svájcból hozattak őket) a szolgák gondosan ellátták és tisztán tartották.
Egyfelől volt valami óriási ellentmondás mindebben, ami láthatóan nem zavarta a a királynőt: miközben paraszti ruhába bújt és hozzá a szalmakalapot viselt, udvarhölgyei kíséretében Sèvres-i porcelánt használt, amelyeket a Manufacture Royale készített a számára. Ugyanakkor érthető, hogy őt is megérintette a Rousseau-i életelv, és vágyott valami természetesre, egyszerűre, igazra, egy olyan életformában, amely nagyban nélkülözi mindezt.
Tulajdonképpen még bátornak is mondható, hogy megalkotott magának egy saját világot, ahol jól érezte magát. Egyúttal az utókornak is megmentve egy gyönyörű kis falut, ami, ha úgy vesszük, a skanzen eredete.
Kétlem, hogy ettől került volna a tönk szélére Franciaország.
forrás: Vintage News, wikipedia, Pinterest. Marie-Antoinette forum
