Mennyi szépség! - ujjongott a lelkem, amikor először megláttam a csopaki kerítésen a szőnyegeket.
A látvány olyan megkapó volt, hogy hamarosan mélyebb betekintésre kerítettünk sort. A férjem és én festők vagyunk. Éppen egy hatalmas tereket kínáló kiállításra készültünk. Latolgattuk, hogyan lehetne érdekessé, újszerűvé tenni a Balaton-felvidéki képek bemutatását. Az a gondolatom támadt, hogy milyen szép enteriőröket lehetne létrehozni a két dolog, mármint a festmények és a szőnyegek társításával, hiszen mindkét produktum az otthon melegét hivatott szolgálni, az egyik így, a másik úgy.
Nem is sejtettem, mekkora szellemi kaland vette kezdetét ezzel az ötlettel. A szőnyegek gazdái, akik gyűjtők és kereskedők, egy olyan világra nyitottak ablakot, ami beszívja és elnyeli a szépre, a távoli népek kultúrájára kíváncsi embert.
A kilim, a nomádok szövött szőnyege, melyhez az állatok szőréből készített fonalat használták, és természetes, növényi és ásványi színezőkkel festették meg, évezredek óta szükségszerűen hozzátartozik a vándorló emberek mindennapjaihoz Észak-Afrikától a Himalája lábáig. Ezzel melegítették a sátrak, jurták belsejét, de készítettek ezzel a technikával egyéb használati eszközöket is, mint például ruhászsákot, átalvetőt, vagy sótartót, és itt nem az asztali, hanem a nagyobb mennyiséget tároló és szállító eszközre gondoljunk.
A kilimek hazája elsősorban Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, a Kaukázus vidéke és az Atlasz-hegység magas hegyei között található, de a dél-amerikai indiánok is készítenek alpakka-, vikunya- vagy lámaszőrből szövött kilimeket. A különböző földrajzi helyekre más és más szín- és motívumvilág jellemző.
A szakirodalom így mutatja be ezeket: a Taurusz-hegység területén élő yörük nomád törzs leginkább kecskeszőr felvető szálas, rusztikus szőnyegeinek jellegzetessége a színek bátor, felszabadult használata. A magashegyi fennsíkon fekvő Konya város és környéki falvak, Obruk, Muzumla szőnyegmotívumai az ősi, kőkorszaki település Csatal- Höyük feltárt romjai között talált 8-10 ezer éves falfestményeket idézik. Sivas, Mut, Sivrihisar, Fethiye szőnyegei jellegzetesen őrzik a csak arra a területre jellemző színvilágot és formakincset. Kelet-Anatólia kurdok lakta vad vidékein a sötétebb, gyakran fémszálakkal díszített, a szövőszék keskenysége miatt általában két részben szőtt, néha szokatlanul hosszú kilimek a jellemzőek.
Perzsia etnikailag nagyon összetett térség, sokféle nomád nép lakja és készíti kilimeit. Évszázadokon keresztül kívül esett ez a vidék a szőnyegkereskedők figyelmén, a perzsa kilimek csak az utóbbi 20-25 évben indultak meg hódító útjukra nyugat felé. A csomózott szőnyegekre jellemző florális motívumokat, apró mintákkal, hajlított vonalakkal helyettesítő, központi medalionos kilimeket találunk Szenné és Bidjar környékén, szumák technikával készült fényes selyem, selyem-gyapjú szőnyegeket készít a Kaukázussal szomszédos területen élő, sahszaván – sahhoz hű – törzs, akik a mesteri módon elkészített, ünnepi lótakaróikról és szőtt bölcsőikről híresek. Délen Shiraz régiójában a Farsz hegységben élnek a nomád kaskájok, akik nomád vándorlásaik miatt a XIX. század végéig megőrizték független életmódjukat és hihetetlenül gazdag mintakincsüket. Geometrikus motívumaik között gyakori a két, három egymáshoz kapcsolódó központi medalion. A baktiári kurdok három szövéstechnikát (csomózás, laposszövés, szumák) is alkalmaznak gyönyörű hozomány-gyűjtő tevezsákjaik elkészítéséhez, melyet a házasság elhálása után sokszor szétnyitnak, és sátorszőnyegként használnak.
Egy nomád, vagy falusi szövőműhelyben készült szőnyeg kiváló kiegészítője lehet a legkülönbözőbb stílusban berendezett európai lakásoknak. Ennek oka, hogy a kézzel szőtt kilimek valóban élnek, és nem csak készítőjük személyes kézjegyeit tükrözik, hanem magukban hordozzák egy egész törzs, népcsoport vagy földrajzi terület évszázados hagyományait is. A kilimek motívumvilága a legtöbb ember számára mégis ismerősnek tűnik, mivel az emberiség közös múltjából származó emlékeket hív elő. (forrás: kilim.hu)
Megvalósult az ötlet, a festmények és a szőnyegek közös tárlata, és megszületett az olthatatlan szerelem ezek iránt a titokzatos, a nomád kultúra motívumvilágát évezredeken átörökítő textilek iránt.
Sajnos, lassan kivész a mai világból ez az ősi életforma, a társadalmak letelepedésre kényszerítik a nomádokat, így megszűnik a legeltető vándorló lét, és ezzel együtt a hozzá tartozó eszköztár is.
szöveg és fotó: Oláh Kati
