buday5b_eloszoba_-2904.jpg
A híradások ugyan lassabban követik a történéseket, de ettől még örömmel számolok be róla, hogy az előszobánkban is megvalósult néhány, régóta tervezett változtatás. És, ha megnézzük a legutóbbi beszámolót, igen sokat változott azóta minden.

Elkészült a kis ruhásszekrényünk, ami a többihez illeszkedően lamellás ajtót kapott. A Thonet fogast hivatott helyettesíteni, ami nem volt nagyon praktikus megoldás és igazán szép látvány sem, amikor téli ruhákkal megrakodva, szomorúan feszengett az ajtó mögé szorítva.
Az új szekrénybe, amihez adott a kicsinyke hely, nem csak a kabátok, hanem az éppen használatban levő cipők és sálak is beférnek, a kalapok pedig jól mutatnak a tetején. A felületi kezelése még hátra van, ezt magam fogom megcsinálni. Feltéve, ha hosszú távon velünk marad. Egyfelől a férjemnek nem igazán tetszik, másfelől egyszerű vonalú fogast terveztünk ide, csak az asztalosnak sikerült rábeszélnie egy zárható szekrényre. Kár volt, mert máris eladó sorba kerül. Mellé a falra az egyik régi kedvenc filmplakátunk kerül majd, egyelőre képkeretezés alatt áll.

Fontos asztalosmunka volt az ajtók gyalultatása, hogy elférjen a gyönyörű új szizál szőnyegünk. Itt muszáj egy kitérőt tenni a szőnyegválasztásról, amivel igencsak sok idő elment, sokat keresgéltem, de sehogy sem találtam ár-érték arányban megfelelőt. Mígnem ráakadtam a Naturflor szőnyegboltra, ahol van minden, mi szemszájnak ingere. Csodálatosan gazdag választékuk van a természetes anyagokból – gyapjúból, selyemből, szizálból, tengerifűből – készült szőnyegekből. A gyapjúból készültek felületi kiképzése annyira izgalmas, és sokféle, hogy igen nehéz volna kiválasztani a melyik simogassa otthon az ember talpát. Íme egy kis kedvcsináló:

Nagy szerencsénkre ezt a darabot éppen leárazták.

buday5b_eloszoba_-2912.jpg

Sokáig halogattam egy korábbi kis szekrény átfestését. Tulajdonképpen azért nem történt meg, mert nem voltam benne biztos, hogy ez a szekrény a befutó. Amint elkészültek a fürdőszobabútorok a két éve "ideiglenesen" ott állomásozó asztalkát már hoztam is ki az előszobába. Eleinte még az is megfordult a fejemben, hogy konzolasztallá csonkítom, de ez a kopottságában is nemes darab olyan kecses és könnyed, hogy nincs szívem hozzányúlni. Egykori japános fekete politúros eleganciájából már csak a kopott ezüst motívumok maradtak, de szeretjük.

buday5b_eloszoba_-2872.jpg

Az asztalka alsó polcán kaptak helyet a számlalevelek, ruhakefe, és azóta is igyekszünk csak kulcsot tartani rajta, és a reggeli fontos, magunkkal vivős dolgokat. Valójában ez is a funkciója és fontos, hogy ne legyen felesleges tárgyak lerakó helye.

buday5b_eloszoba_-2914.jpg

A szekrény tetejére kerültek a mécsestartó üvegek, és az öreg néprádió.

A függönyrúd felfúrása, még várat magára, bizonyára azért sem siettem vele túlságosan, mert eddig nem volt hideg. (meg azért sem, mert bár takarékos megoldás, szigetel is, satöbbi, de valahogy nagyon nem kedvelem a téli ajtófüggönyöket). Immár rutinos falfúróként meglesz ez is hamarosan, és ide kerülhet majd télire egy vastag függöny az ajtó elé. Azt tudjátok, hiszen már többször írtam a témáról: nagyon fontos számomra az otthon illata. Amellett, hogy az év nagy részében tárva-nyitva van nálunk minden és rengeteget szellőztetek, szeretem a finom elegáns, szinte észrevehetetlenül gyengéd, kissé fanyar földillatokat. Ugyanakkor nehezen viselem az erősebb illatokat, mindent, ami kicsit is hangsúlyos, tolakodó. Most a szekrény illata a legmeghatározóbb illat az előszobánkban.

A konyhát az előszobától elválasztó paraván pedig éppen olyan jól mutat, mint, ahogy elterveztük.

buday5b_eloszoba_-2899.jpg

Szeretjük, derűs hangulata lett, jó ide megérkezni. 

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté

buday5b_eloszoba_-2870.jpg