Elkészült és gyönyörű!
Kedden délután érkezett meg, percre pontosan a megbeszélt időben. Természetesen nem volt teljesen meglepetés, hiszen a kárpit anyagát mi választottuk ki, de mégis az volt.
Szebb, karcsúbb, formásabb, fiatalosabb, mint volt. Szinte egy másik bútordarabot kaptunk vissza. És nagyon tetszik nekünk így, megújulva.
Már nagyon megérdemelte! Évek hosszú sora óta húzom-vonom szegényt, egyik lakásból a másikba, tároltam pincében, raktárban. Kis híján megváltam tőle, de nem tudtam rászánni magam, hisz ez az a bútordarabom, ami az első önálló lakásom óta járja velem az utat. Azóta eltelt némi idő, és nagyon ráfért egy igazi nagy renoválás.
Itt jegyzem meg, a lyukak nem szú, hanem szögnyomok, 80 év kárpitosszögei után maradtak...
Talán titeket is érdekel, miként alakult ez a fázis, hogyan választottunk színt, és végük hogyan kapta meg az új formáját a sezlonunk, amit eredeti, majd lebontott állapotában már láthattatok (itt).
Először is lássuk a kárpitozást! Borzasztóan érdekes folyamat volt, ahogy a csontváz szerű faszerkezetre újraépült a bútorunk.
Az első fázis a fejtámláról szólt. A régi formát egy kartonlappal jelölték, hogy az új szivacsrétegeket ugyanúgy tudják majd megformálni. A kifeszített zöld szalagok tartják majd ezt az új szivacsréteget.
A színválasztást illetően nem volt könnyű dolgunk, de azt gondolom, ügyesen megoldottuk. A nappalink meghatározó elemei: a nagy gépi perzsa szőnyeg, a maga sötét tónusú színpalettájával, a tágas tér, és a jó fényviszonyok.
A sezlon helyét is kiválasztottuk. Az ablak előtt lesz ezután is, mert így olvasó és filmnéző funkciót is betölt, valamint a kanapét kiegészítve ülőhelyet biztosít, ha többen vagyunk.
Amikor Novák Csaba kárpitos és a kollégája Kisgyörgy Sándor megérkezett hozzánk a sezlonért, óriástáskában cipelve a textilmintákat, már túl voltunk egy előválogatós körön. Elsőre egy gyönyörű, ragyogó, királykék bársonyt választottunk (az eredeti valamivel sötétebb tónusú, mint a képen). És mégis elölről kezdtük, mert a saját fényviszonyaink más színt kívántak. A szőnyeg egyértelművé tette, hogy a királykék nem passzol, bármennyire is szeretnénk. Lehetett volna még zöld és türkiz, de az utóbbit sem tűrte.
Végül egy szép, komoly, mély sötétkék bársony mellett döntöttünk. Nem, nem is jó szó a komoly, inkább elegáns. És tényleg nem túlzás: a bútor szebb formájú lett, amihez ez a sötétkék bársony is bizonyosan hozzájárult, hogy kiemelje a kecsességét.
Azért említettem a fényviszonyokat, mert nálunk elbírja a tér a kékes fekete bőrkanapét – eddig nem szerepelt, majd mutatjuk –, a megújult sötét bársonyos sezlont és a sötét tónusú szőnyeget. Csabáék műhelyében ugyanez a bársony lilás árnyalatú, mert mások a fények. Következtetés: az anyagot otthon mindenképpen ki kell próbálni!
A fejtámla után a sezlon teste következett.
Érdekesség, hogy a rugósorok közé is került szivacs, ami stabilizálja az oldalmozgásukat és tartósabbak lesznek. Miközben Csaba előkészítette az anyagot, Sanyi a rétegezéssel foglalkozott.
Amikor a folyamat már ott tartott, a férjem egy remek ötlettel állt elő: rejtsenek el üzenetet a kárpitban. Mindkettőjüknek nagyon tetszett a dolog, meg is születtek az időkapszulák.
Végül a befejező fázisába érkezett a munka: a felső kárpit kifeszítése, rögzítése, varrása volt hátra. Figyeljétek csak a gyönyörű kárpitos eszközöket! Minden mesterségnél csodálom, amint az évszázadok alatt kikristályosított a lehető legkézenfekvőbb megoldásokat. A kárpitosoknak is van pár...
A számunkra legizgalmasabb rész még hátra volt: a hazatérés.
A mester urak gondosan becsomagolva hozták, és beállították a kijelölt helyére, ahol igazán klasszul fest.
Nagyon szépen mutat hozzá a szőnyeg, a műhelyszekrény, és az éppen elkészült új képfalunk (hamarosan!).
A záró akkord a függöny és a falfestés lesz... Persze maradt még más rendezni való is, például a fogantyúk felszerelése, de végre megvan a helység alapvető hangulata, és immár nem raktár, hanem nappali.
És, ami a legfontosabb: nap mint nap örülgetek ennek a darabnak. Hogy nem esett áldozatul a nagy szanálásnak, hogy kecsesebb, mint valaha. És annak, hogy milyen jó embereket találtunk. Olyanokat, akik szívvel-lélekkel bánnak a tárgyakkal, és szó szerint új életet adnak nekik.
Folytatjuk! A következő cikkben bemutatjuk az imént említett képfalat.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
